Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 36 GLUMOVA: Hiszen, ha mind igy gondolkodnának... KLEOPÁTRA LVOVNA: Mind, mind. Általában vele kell éreznünk a szegényekkel, ez a kötelességünk, ehhez szó sem férővé hol a sziv, amely elbirja mfc a látványf: fiatal, szép férfit szegény sorban! Kopott vagy kinőtt ruhaujj, tisztátalan gallér. <5, ó, szörnyű, szörnyű! És még hozzjá a szegénység megélője a fesztelenségnek, valahogy elnyomja a férfit, elrabolja azt a diadalmas tekintetét, azt a hetykességét, amely oly megbocsájtható, hisz oly igen-igen jól áll a szép fiatalembernek.. / GLUMOVA: Igazság minden szava, Kleopátra Lvovna! Belép Mamájev MAMÁJEV: GLUMOVA: MAMÁJEV: GLUMOVA: MAMÁJEV: GLUMOVA: Harmadik jelenet Volta^, Mamájev Á, jó napot! % Már azt se tudom, kinél árulkodjak kegyedre, Nyil Pedoszejics. Mi a baj? Egész elcsábította már tőlem a fiamat. Engem már nem is szeret, egyre csak kegyedről ábrándozik. Csak a kegyed eszéről, a beszélgetéseiről; egyik ámulatból a másikba esik. Derék fiú, derék fiú. Már gyerek korában is olyan különös volt. KELOPÁTRA LVOVNA: Hisz még most is szinte gyerek.