Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 33 MAMAJEV: KRUTYICKIJ: MAMÁJEV: KRUTYICKIJ: MAMÁJEV: KRUTYICKIJ: MAMÁJEV: badon ki tud fejteni papiron különféle gondolatokat, tervezeteket, no, ilyesfélét. De van, éppen ilyen. De nem fecseg és nem is a mostani fogcsattogtatók közül való? Dehogy, dehogy, dehogy! Csak rá kell parancsxolni, néma lesz, mint a hal. Tetszik tudni, nálam készen van, megirva egy igen komoly tervezet vagy feljegyzés, ahogy nevezni parancsolja, de, amint kegyed is tudja, én régi műveltségű ember vagyok••• Az volt a masszívabb.az a masszivabb. ) / Egyetértek, Régi stilusban fogalmazok, hogy is J f mondjam? Nos, inkább a nagy Lomonoszov modora"í f ban, / A / • . ' Jr • • A régi stilus erőteljesebb volt. Hogyisne! Hol / van attól a mostani. KRUTYICKIJ: Egyetértek, de akárhogy is vesszük, mai napság Oj Lomonoszov vagy Szumarfücov stilusában irni, eset• leg nevetséget kelthet. Nos hát, képes-e ez a fiatalember az én müvemnek, hogy is fejezzem ki MAMÁJEV: KRUTYICKIJ: MAMÁJEV: magam? Igen, irodalmi külcsint kölcsönözni. Képes, képes, képes. Persze illő módon megfizetem. Megsértené, szerencséjének fogja tartani. KRUTYICKIJ: Hogyisne! Mi cimen maradnék adósa? Kicsoda ez a fiatalember?