Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 34 V MAMÁJEV: Unokaöcse$,m, öcskösöm, szolgálatjára. KRUTYICKIJ: Akkor szíveskedjék megnondani neki, hogy keressen Y^. - ~ z fel mielőbb, úgy nyolc óra tájban./ MAMÁJEV: Helyes, helyes. Tessék csak rám bizni. KRUTYICKIJ: De mondja meg neki: nehogy, nehogy! Nem akarom, hogy idő előtt szóbeszéd támadjon; csökkentené a hatást. MAMÁJEV: Uramisten! Értem én. Nyomatékosan tudomására hozom. KRUTYICKIJ: Isten vele! MAMÁJEV: Magam jövök el önhöz holnap a fiatalemberrel. KRUTYICKIJ: Legyen szerencsém. /Elmegy, Mamájev kikíséri/. Belép Kleopatra Lvovna és Glumova. Második jelenet Kleopátra Lvovna és Glumova KLEOPÁTRA LVOVNA: Fiatal, csinos, müveit, kedves! Ó! GLUMOVA: És mindezekkel a tulajdonságokkal elpusztulhatott volna a teljes ismeretlenségben, Kleopátra Lvovna. KLEOPÁTRA LVOVNA: De ki mondta neki, hogy maradjon az ismeret* lenségben? Hisz az is elég, hogy fiatal és csinos. GLUMOVA: Akinek se jó rokonsága, se ismeretsége, az hogy találkozzon emberekkel? Hol talál protekciót?