Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 32 MAMÁJEV: De látja-e, látja-e? KRUTYICKIJ: Mit beszél! Különös! Aki nem látja, annak majd megmutatják. Van, aki megmutassa* MAMÁJEV: Van, van. Hogy ne volna! Nagyon is van, azt mondom Önnek, de nem hallgatnak rá, nem hallgatnak rá. Ez minden bajnak a forrása: ránk, okos emberekre nem hallgatnak* KRUTYICKIJ: Mi magunk vagyunk a hibásak: nem tudunk beszélni, nem tudjuk kinyilvánítani a véleményünket* Ki ir? Ki kiál|t? Suhancok. Mi pedig hallgatunk és panaszkodúunk, hogy nem hallgátnak ránk. írni kell, irni - többet kell irni. MAMÁJEV:' Könnyű azt mondani: irni kell! De ehhez készség is kell, tudni kell a fogásokat. Ez, persze csupa ostobaság, de szükség azért van rá. Itt vagyok én! Beszélni tudok, akár holnapig, de ha nekiülök az Írásnak, a jóisten tudja, mi sül ki belőle. Pedig nem estem a fejem lágyára, azt hiszem. Vagy kegyed* Hogy akar kegyed irni? KRUTYICKIJ: Nem, rólam ne tessék beszélni! Én irok, irok, sokat irok* MAMÁJEV: Ugyan! Kegyed ir? Nem tudtam. De ezt nem követelhetjük meg mindenkitől. KRUTYICKIJ: Az az idő elmúlt, szeretett Nyil Eedoszejics, elmúlt az az idő* Aki hasznos ember akar lenni, tudjon a tollal bánni. * \ '' ' MAMÁJEV: De nem adatott meg mindenkinek* KRUTYICKIJ: Erről jut eszembe. Nincs-e kéznél valamely fiatalember, szerényebb fajta, müveit, persze, aki sza-