Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-24MMMAJEV: Ha már elkezdte, mondja végig, GLUMOVA: MAMÁJEV: GLUMOVA: GLUMOV: MAMÁJEV: GLUMOVA: GLUMOV: GLUMOVA: Azt mondom, hogy az arckép nem hasonlit. Miféle arckép? Honnan veszi kegyed az én arcképer met? Tetszik tudni, megfordul nálunk néha Jegor Vasziljevics Kurcsájev. Azt hiszem szintén rokona kegyedé nek. Pompás, vidám fiu. Nos, mi van vele? Mindig kegyedet rajzolja. Mutasd meg Zsorzs! De igazán, nem is tudom, hová tettem. Keresd csak megIAz előbb rajzolta, no, hát emlékszel tán. Ez az izé volt vele, minek is hijják f V ezeket akik kritikákat irnak, meg verseket. Aszongya Kurcsájev: lerajzolom neked a bácsikámat, te meg irj valamit alája! Halottam én, hogy mit beszéltek. MAMA JE V: GLUMOV: Mutasd a képet! Azonnal mutasd meg! /odaadja a rajzot/: Anyűkám, sohasem szabad olyas« mit beszélni, amivel más embernek kárt okozhatunk.