Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-17MAMAJSV: GLUMOV: /szigorúan/ Erről, kérem ne is tessék beszélni. Micsoda döfést éreztem én akkor keresztülkassul itt, ezen a helyen/ a mellére mutat/ és érzem is mind a mai napig, valósággal s'zinte, mint hogyha. . • Itt, ezen a helyen? MAMA

JEV: GLUMOV: MAMAJEV: GLUMOV: Följebb. Itt? /haragosan/:Följebb, ha mondom! Kérem, bocsásson meg! Ne tessék haragudni! Mondtam már, hogy buta vagyok. MAMAJEV: GLUMOV: Ugy, on tehát buta. . . Ez baj. Azaz nem tesz semmit, ha vannak idősebb, tapasztalt rokonai, vagy ismerősei. Az épp a baj, hogy nincsenek. Anyám van, de az még nálam is butább. MAMAJEV: Az ön helyzete valóban rossz. Sajnálom önt, fiatalember. SLUMOV: Azt mondják, van még egy nagybátyám, de olyan, mintha nem is lenne. MAMAJEV: Miért?