Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-21GLUMOV: Nem ismer, én meg őt látni se szeretném. MAMÁJEV: Ezt már nem tudom helyeselni, fiatalember, nem tudom helyeselni . GLUMOV: De már tessék megengedni, Ha szegény ember volna, kezet is csókőlnék neki, De gazdag ember. Ha odamegyek hozzá tanácsért, azt hiszi, pénzért megyek. Hogy magyarázzam meg neki, hogy nekem egy garas se kell, én csak tanácsra szomjazom, szomjúhozom, kioktatást sóvárgok, mint a mennyei mannát? Azt mondják, roppant okos ember, kész volnék éjjel-nappal csak őt hallgatni. MAMÁJEV: Ön nem is olyan buta, mint aminőnek mondja magát. GLUMOV: Időnkint megvilágosodik az agyam, mintha fény gyulladna benne, aztán minden marad a régiben. Leginkább egyáltalán nem értem, mit csinálok. Ezért is kell nekem a tanács. MAMAJEV: És ki a nagybátyja? GLUMOV: Szinte már el is felejtettem a nevét. Mamájev, ugy rémlik, Nyil Eedoszejics. MAMAJEV; Es maga kicsoda? GLUMOV: Glumov•