Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 37 - t nyira sem zavart, hogy akár a legkisebb jelenetet is rendezted volna. Ellenkezőleg, te nagyon jól tudtad, hol van az én szobám ajtaja - s ha már nem ment tovább a tanulás, csak ugy, hogy egy kissé kikapcsolódj, bejöttél hozzám... Két paragrafus között a magadévá tettél... Krésó

: Te valóban teljesen őrült vagy... Nina

: Te pedig most igazi férfi vagy s mint ilyen, még csak gondolni sem szeretsz ilyen dolgokra - hát még beszélni róluk! - Xg Igen, s eszerint most annak a filmrendezőnek sem kellene jobban felizgatnia téged, mint annak a másik két kamasznak, aki megelőzte. Mert végre is te pontosan tudod: mindezek a férfiak egyáltalában semmit sem jelentenek az életemben/ - És soha nem is jelentettek semmit! Hogy undorodom tőlük, hogy unom őket, hogy még ezeknél a házi feladatoknál is unalmasabbak! Tudod ezt? Vagy nem?... Kré só

: Tudom, Nina. De epp ugy felismertem azt is, hogy én is csak egy vagyok közülök - csupán egy unalmas férfi az életedben. Semmi több! - Most engedd, hogy én beszéljek! - Tudod, hogy te voltál az első nő az életemben, igen, tudom, tudom, én is az első férfi a te életedben! - ebben a mi viszonyunkban azonban a te szereped sokkal kisebb volt. Igen, tudom, talán nem is tudsz többet belevinni, ez azonban most nem lényeges. - Nagyon gyorsan megértettem, hogy életed sok csalódásának csupán az egyike vagyok, hogy, amint mondani szoktad - én is unalmas vagyok és lényegében utálatos - de akkor nagyon szerettelek, mint ahogy egy férfi a nőt szeretheti... Nina

: ...de nem ugy mint most, amikar ugy szeretsz, mint valami boldogtalan nyomorultat... mint valami film-mániákust, aki elvesztette az Ítélőképességét: nem tudja többé, hogy mi a film és mi az élet! S az élet: természetes, azt tudjuk, hogy micsoda?! Csak el