Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 36 - t tanár vár majd rám, töméntelen sok gyereket szülök majd neki, konstruktiv elvtársnő lesz "belőlem, beszámolókat tartok a járási művelődési értekezleteken - a gyerekeimnek pedig te leszel majd a keresztapja! Srigy már, kérlek! - Tudod-e, hogy én abban reménykedtem - nem ma, nem most, hanem egy hónapja s még előbb - hogy azt fogod tanácsolni nekem: menjek veled! ...Nem, nem, ne ijedj meg! Először is nem tudom, vajon belemennék-e ebbe a megoldásba? Valószínűleg nem! - Tudod, Vládónak mégis igaza van, egy olyan helység, ahol csak egy mozi van - minden bizonnyal rettenetesen unalmas, olyan unalmas, hogy az ember beledöglik az unalomba! - De hát mit tegyünk, én már ilyen vagyok! Egyébként pedig, ha már belementünk ebbe az ostoba beszélgetésbe - te rettenetesen unatkozol, nem, ne mondj ellent - kényelmetlen is neked s magadban azt gondolod: hála az egeknek, hogy egy óra múlva megszabadulok ettől a hisztérikus libától, mindörökre megszabadulok... Krésó

: De Nina! Nina

: ií±bc±gEH ...hát igen, ha már belementünk ebbe a beszélgetésbe, mégis csak tudni szeretném: mikor a katonaságtól visszatértél, mért szakítottál velem? Márt lettem egyszerre annyira utálatos előtted, hogy még tegnap este sem akartál bejönni hozzám, mikor olyan kétségbeesve vártalak? Mikor hivtalak? Krésó

: Nina, én azt hiszem, hogy épp most, itten, mégse kellene folytatnunk ezt a beszélgetést. - Mért izgassuk fel magunkat? Nina

: De hiszen én egyáltalán nem izgulok, láthatod, hogy nyugodtan, mondhatnám akadémiai hangnemben beszélek. Elvégre te azelőtt is tudtál valamennyi viszonyomról... Eudtál arról a fiatal* szinészről is, meg arról a gépészmérnökről... s mindez még any-