Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 19 - t Hát jó... Nézegesse akkor a csupasz falait. ...Meressze rájuk a szemét... Az iró elvtárs, a korrektor elvtárs... Mindenre talál kedves szavakat, csak a képeimre mondja azt, hogy borzalmasak. ...Hogy nem érnek semmit... Kérlek, Krésó, hadd szedjem le ezt a képet is... Olyan magasra van felakasztva, hogy egy na.gy foltot eltakar. - Ha éppen ezt akarja, hát nézegesse azt 'a foltot... Az iró ur... Krésó

: /szemmelláthatóan megszokta a jelenetet/ Mért teszi ezt, Antun bácsi, hiszen maga is tudja, hogy még ma este visszaakasztja ezeket a képeket?... Antun

: /szenilis csökönyösséggel/ Dehogy is akasztom vissza! Ezúttal nem akasztom! Már beszéltem a bizományi bolttal... Eladom őket, biztosan el fogom adni!... Sirni fogok - de eladom őket. Igen! Igen! Eladom! Krésó

: De hát Iván egyáltalán nem gondolt rosszat... nem akarta megsérteni magát... Antun

: Hát épp ez az, ő sose gondol semmire... Ha gondolna, tudná, hogy ez itt minden, amim még van... Ezek a régi képek... Hogy már mindenemet eladtam... JS vajon lehet-e mindarra, amije egy embernek van, azt mondani, hogy nem sokat ér, hogy borzalmas?... Mért nem mondja ezt a saját regényére, vagy Elfrida néni ékszereire?... Aztán meg én sem ettem bolondgombát... Legutóbb, mikor a képeket leszedtem, igen, ő is$ meg Vilma is megigérte, ha te elmégy, megkapom az ágyadat. ...Hogy átköltözöm majd Elfrida szobájába... Most pedig te elmégy, Elfrida is elmegy - a szoba megüresedik, ők pedig hallgatnak! Tudom én jól, mit jelent ez a hallgatás... Aludj csak továbbra, is, öreg, a te kis kamrádban... A te pisis kis nyugdijadért, amit a háztartásba adsz, az is elegendő: nem kell neked fáderes ágy ás a melegített főzelék is jó... Hát rendben van,