Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 16 - t egészen más!... Ma este, ha hangulatom,lesz hozzá, épp ezt a részt fogom majd befejezni. Holnap majd oda adom, hogy elolvasd... /Bérics ránéz, gunyorosan biccent a fejével és átmegy a betegszobába./ Tényleg ma éjjel dolgoznom kell. Minden az önfegyelemtől, az akarattól függ! - Rólam végy példát, Nina: asztalhoz ülök és rábámulok ezekre a képekre ott a falon - tulajdonképpen ez nem más, mint ostoba szokás, hiszen ezek a képek nem sokat érnek, valójában borzalmasak de látod, mégis csak mindjárt eszmék támadnak az ember fejében, ujabb motivumok. /Vládó visszatér/ Hát igen, te is tanulhatnál egy kicsit, Vládó. - Most megint elvesztettél néhány napot s az első kollokviumon kivül még semmi vizsgát nem tettél le az orvosi tudományból. Vládó

: Né törődj vele, apuskám, minden rendben lesz. - Épp most telefonált Milán. Megkapta a jegyzeteket, elugrom hozzá, lehet, hogy egész éjszaka magolunk. - Ha mi, öreg házak egyszer tüzet fogunk, akkor... ne törődj semmivel, apám! Kárász

: Jól van, ezt már szeretem hallani. - Te is átalakulsz éjszakai munkássá. - Nagyon helyes! - Hej, az .én éjszakáim, ha ezek nem lennének, semmit sem érne az élet! ...Ha elgondolom, hogy vannak emberek, akiknek életében az éjszaka csak a horkolás ideje... /'indulóban felölti a kabátját/ S azt hiszik, hogy élnek, pedig csak horkolnak, de azt hiszik, hogy élnek! Hát perszeiji nem olvasták Kantot, pedig hát az éjszaka - éjszaka, csillagos égbolt nélkül is... Vládó

: Nina, kérlek, hagyd abba most ezeket a házi feladatokat - a gyerekek várhatnak, azok mindig várnak - tudod segiten&d kell nekem, hogy a nagynéninek még egy injekciót adjak... Tulajdonképpen az az esztákás is nyugodtan beadhatta volna, de hát az