Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 17 - t ördögbe is, nagyon sietos volt neki, hogy a szinházba menjen, sokat törődik is az egésszel. - Ilyen sietős volt a dolga annak az esztékásnak is, az anyja keservét, mikor a, térdemet igazgatta - s látod, hová jutottam?! - Gyere és segits, kérlek! Nina

: /Antunhoz/ Ha Krésó megjön, Antun bácsi, hivj be mind járt... /Vládó és Nina a betegszobába mennek./ Kárász

: /szerelmes megindultsággal/ Mégis csak pompás gyerekeim vannak! Ha Nina filmfelvétele sikerül, nem kellene neki ezeket a házi feladatokat javítgatnia! - Nos, természetesen dilettánsok! Akár csak az irodalomban! - Hej, de mennyit kell összeolvasnom mint korrektornak, hogy a gyomrom felfordul belé. Csupa lélektelen tákolmány, anélkül, hogy az igazi szavakat megtalálnák! S teli vannak lényegtelen részikiekkel: az életet pedig, az igazi, nagy életet, az élet folyamát, az utazást a csillagokba - ezek közül a dilletánsok közül senki meg nem érzi. Mért hallgatsz? Antun

: /tényleg sötéten néz, de nem azért, mert a szavaira figyel, hanem amiatt, amit előbb a festményeiről mondott./ Kárász

: Igen, tudom,mire gondolsz: Vládó kissé széltoló ember, futballista, sportférfi, szenvedélyes sofőr, Nina pedig tulsáv gosan szenzibilis lélek, a föllegekben él. - Nos, kedvesem, mit tudsz te a mai fiatalságról? A fiatalságnak megvannak a maga törvényei, szabadon ki kell élnie magát. - Ez már uj ifjúság - fiatalságuk nem azonos a miénkkel - ó, nem! De hát te ezt nem tudod igazán megitélni, az emberek tanulmányozása nem a te mesterséged! /Az előszobából esoköpenyben belép dr Krésó Rádovics./ Kárász

: Ó, itt van a mi harmadik fiatalunk, a mi utasunk! A bőröndért jöttél, ugye? Krésó

: /Vládótól eltérően az értelmiségi ember tipusa, a