Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385
- 38 Sörensen: Eleinte igen. Mert itt rögtön szerelmes lettem. Dr.Bidou: Kibe? Sörensen: Liadeleine-be. Dr.Bidou: Éppen őbelé! Sörensen: Kicsoda Madeleine? Dr.Bidou: aristide Belcamp felesége. A legboldogabb fiatal párnak tartották őket Párisban - mig egyszer, egy éjszaka száguldó hintóban hozta Belcamp a feleségét Mercier professzorhoz, az intézetbe. Sörensen: Istenem! Mi történt? Dr.Bidou: Madeleine megcsalta. Először minden barátjával. Azután a ház férfiszemélyzetével. Végül még a levélhordóval is. Sörensen: Madeleine? Pierre: Csodálom, hogy Maillard átengedte önnek, winden éjjel bezárkózott vele. Sörensen: Maillard és ez azx angyal? Dr.Bidou: A szerelem - végzet, iaert hiszen aztán hamarosan rájön az ember arra, hogy már megint micsoda trágyagödörbe lépett. Sörensen: Mintha Maillard beszélne. Dr.Bidou: ienjen vissza a budoárba. Használja ki az időt. Ki tudja, mi lesz holnap. Sörensen: Dr.Bidou! Maga titokban Maillard hive! Dr.Bidou: /hallgat/ Sörensen: azt akarja, hogy őrültek irányitsíik? Dr.Bidou: /hallgat/ Sörensen: Védekezzék, még mielőtt maga is örömét lelné ezekben a borzalmakban. Dr.Bidou: Az erőszak atmoszférája ragályos. Csak egy szent birna tartósan ellenállni. Felébred belül a fenevad - és az ember már együtt ütne vele. Sörensen: Es én még abban reménykedtem, hogy olyan embert találok, aki megváltásra, szabadságra és emberiességre vágyik. Dr.Bidou: Ön nem ismeri M aillard-t - a ravaszságát és erejét - hiszen a szemét elhomályosítja a szerelem. Sörensen: Hát jó, hadd mészároljon le bennünket Maillard. Dr.Bidou: Már gondoltam erre. Hogy már egyszer vége legyen mindennek. De nem vagyok elég erős jellem, leg aztán Maillard eszközeivel túlságosan komplikáltnak tartom a halált. Egyszerűbb módszeren gondolkodom. Jó éjt. Köszönöm megvalósíthatatlan javaslatait. Pierre nagyon kedves és minden éjjel idekészit nekem egy darab kenyeret és kész. - H a csak kicsit nagyobb ^rlraf ~ ezent ul« üondo lj a el, ilyen kis darab - huszonnégy
