Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385
Pierre : Dr.ßidou: Sörensen: Pierre : Sörensen: Dr.ßidou: Sörensen: Dr.ßidou: Sörensen: Sörensen: Sörensen: Dr.ßidou: Sörensen: Pierre : Sörensen: Dr.ßidou: Sörensen: í I Ii - 39 Ezért ilyen bátortalan. Rosszul van táplálva. A jövőben egy egész cipót készitek önnek ide. És ha minden jól raegy, doktor ur, akkor számithatok az elbocsáttatásómra? Azt megteheti. De nehezen fog menni. Nemsokára mindnyájan levágott fejjel fekszünk majd a szőnyegen. Nem létezik olyan helyzet, még ha mégoly vigasztalan és képtelen is, amelyben ne lehetne valamit megpróbálni. Alapelvem: mindig tenni kell valamit, azt, ami kézenfekvő. Hol vannak a pincekulcsok? Maillard minden éjjel a párnája ala teszi. JÜbir még egy utolsó idegpróbát, doktor ur? Miben töri a fejét, maga őrült? Fogja ezt a fejszét, dr.Bidou, aztán én megragadom a karjánál fogva, behivom Maillard-t és azt mondom neki, hogy Pierre meg én, mi ketten elkaptuk magát, az utolsó szabadlábon lévő beteget, amint éppen a fejszével a kezében az ő életére tört. így egy csapásra megnyerjük Maillard bizalmát. Ön azonban jajveszékel, oafcditozik és olyan vadul kapálódzik, hogy le kell kisérnünk a pincébe, hogy ott őrizhessük. Na és odalent egyszerűen fordul a kocka: kiszabadítjuk a foglyokat és helyettük aillard-t és Le Pique-et zárjuk be. Ennél őrültebb ötlete már nem is támadhatott volna. Ha megengedi, határozottan elutasitom a tervét és visszavonulok. Es a mi jó Mercier professzorunk? /Csend./ És derék segítőtársai? /Csend./ Kötelességünk, doktor. /Csend./ Jó, beleegyezem, annak ellenére, hogy a legcsekélyebbet sem varom ettől a csinytől. Sőt, szilárd meggyőződésem, hogy nem fog sikerülni. «lég ha a kilátásaink a semmivel lennének egyenlők - akkor is meg kellene kisérelnünk - már becsületből is. Pierre, gyújtsd meg a csillárt. Igenis, uram. /felmászik az asztalra és meggyújtja a csillárt./ Remélhetőleg minden jól megy majd. Készen van? Isten nevében. Vigyázat! /megragadja és kiált/ Maillard ur! Maillard papa!
