Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

megszöktessem. Legkésőbb holnap reggel, az első napsugarakkal ... Le Pique: Istenem, milyen romantikus! ..ég örülni fog, ha egyedül szabadul. Sörensen: Madeleine itt veszélyben van, neg kell mentenem. Le Pique: entae inkább a saját koponyáját, uram, mert az van veszélyben. Sörensen: Azonnal beszélek iaillard úrral. És ahogy őt ismerem ... Le Pique: On ismeri Maillard*?! Ha az megtudja, hogy ön "szereti" Madeleinet, az ő legdrágább kincsét, abban a pillanatban 6n halott. /Maillard ur dolgozószobájából lövés hallatszik«/ Sörensen: Hát ez ni volt? Le Pique: Már gyakorol. Sörensen: Ki? Le Pique: Maillard« /Maillard ur dolgozószobájából még két lövés hallatszik./ Sörensen: Már megint! Le Pique: Hajlandó vagyok önt megszökni hagyni, ha megigéri, hogy többé nem tér vissza és Madeleinet örökre elfelejti. Ez áz utolsó lehetősége! Sörensen: Mar dok. Le Pique: Akkor Isten irgalmazzon önnek! • 2o. jelenet Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: /füstölgő pisztolyokkul jön a szobájából/ átkozott hollófa jzat! Hármat megint lepuffantottam. De mit számit az ennyinél? Nem lesznek sose kevesebben. Inkább többen. Különösen az én ablakom alatt, kedves Sörensen, ott ülnek sürü rajban és rekedtre rikácsolják magukat. Valószínűleg mert én vagyok a legzsírosabb, legkiadósabb. Érti? liemélem, jól elzárja a pisztolyokat és a municiót, Maillard ur! kossz rágondolni, ha az őrültek egyszer megtalálnák a fegyvereket! Nagyon örültem, amikor hivatalbalépésemkor itt találtam a pisztolyosdobozt és a sok lőszert. így, ha nem is sokat használ, alkalmilag mégis odasózhatok egyet a hollóknak. Átkozott dögmadarak ... Egyáltalán miből élnek az állatok ezen a kopár vidéken? Erre még nem derült fény. Hiénák is mutatkoznak? Hiénák még nem. Csodálatosképen. De minden nap várjuk őket.