Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

Sörensen: Le üque: Sörensen: íjC Pique: Sörensen: Le Pique: Sörensen: Maillard: Le Pique: Sörensen: se Pique: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Maillard ur, négyszemközt kell önnel beszélnem, sörensen ur, egyikünk itt felesleges. Hiszen nemsokára elutazom. Holnap reggel. .*. felesleges ezen a világon! Egyikünknek pusztulnia kell! - Maillard ur kérem, kölcsönadná nekünk a pisztolyokat? - Lemegyünk majd az udvarra. Párbajozni akar velem? Elfogadja a kihivásómat? Boldogan. Svédország mesterlövésze vagyok. Az ördög bujt belétek? Sátánivadékok! Csak mérgesítsetek az ágyhistóriáitokkal. Le Pique, te visszaélsz a jóságommal. Le akarod pugfantani az -ón drága vendégemet. Hagyjon magunkra minket, Le Pique! /mialatt Maillard egy szekrénybe rakja a pisztolyokat, halkan Sörensenhez/ Feltéve azt a furcsa esetet, hogy be leegyezik, sőt kifejezetten rátukmálja magára Madeleinet - még én is itt vagyok, Alphons Le Pique! No és? Bum-bum! /el/ 21. jelenet Maillard ur! (in szereti Made leinet? Jó. El akar vele menni? Nem! Kedves Maillard ur! Madeleine ... -ízt hiszi, mert azok a halálmadarak ott kint kiBsé nyomnak engem, azért mindjárt ellophatja az unokahugomat? De nem, Maillard ur. Madeleine meg én ... Egyszersmindenkorra: Madeleine itt marad. Túlságosan emberbarát vagyok ahhoz, hogy még a leglehetetlenebb ötlettel is ne foglalkozzam, ha kivánják. De egy órai itttartózkodás után már megszöktetni az unokahugomat, uram, miféle őrültség ez? Jaillard ur, én szabad ember vagyok. Magától értetődik, -adeleine is nagykorú és szabad. Ki vitatja ezt? AZ egyéni szabadság a legfőbb érték. Ez a hitvallásom! Akkor engedjen el bennünket. Kérem szépen. Ki akadályozza önt? Menjen - Madeleine-nel vugy nélküle - ahova akar. De fogadja el, aiait önnek a lélek tapasztalt doktora mond: odakinn sehogysem boldogulna vele. Szépen pokollá tenné önnek az életét! Mit