Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

- 13 Sörensen: Madeleine, ön itt nem virulhat ki - ebben a légkörben, ebben a pusztaságban, ilyen emberek között. • v v Madeleine: Nem mehetek el innen. Sörensen: Nem érzi, hogy itt mindinkább - másmilyenné válik? Madeleine: Másmilyenné? Sörensen: Hiszen megőrül ön is itt, az őrültek között. £zok az ápolók az előbb - nem fertőzött mind egy kicsit? Madeleine: Szeretem ezt a régi kastélyt, az omladozó falakat, a halott tájat, ezeket az embereket, akiknek az arcát már megszoktam és igy nem olyan félelmetesek számomra. Más emberek közé menni - aj szokásokba beleszokni - újból hiu reményeket táplálni - nem birom ezt már többé, minek is? iincs már elég trőm ahhoz, hogy uj utakon járjak. Hagyjon, hadd álmodjam itt át békességben a hátralévő időmet. Sörensen: így még sohasem hatott rám senki, semmi - egyáltalán semmi sincs, ami az életet újból kivánatossá tehetné? 1 Madeleine: Azért jött, hogy elcsábítson, ugye? \ Sörensen: Hogy-hogy? Én? Igen ... nem ... igen, azt hiszem, szeretem. Madeleine: Csak hiszi? Sörensen: Hem, most már tudom. Szeretem. iSsküezöm önnek. Madeleine: Hallgasson! Az életem útját megszegett eskük szegélyezték "Esküszöm önnek", /x nevet./ Sörensen: Higyjen nekem. Nézzen a szemesbe, Madeleine 1 Nem vagyok hitvány ember. Szeretem. Madeleine: Maillard ur! Ő szeret engem. Sörensen: Csendesen. Egyezzünk meg előbb. Velem kell jönnie. Uj életet kezdünk. Ha most még nem is szeret, még csak nem is kedvel - ezt ilyen rövid idő alatt, vagy talán egyáltalán nem is várhatom: jobb helyre viszem innen, Mondjon igent. Madeleine: De hiszen nem hagyhatom el a bácsikámat. Sörensen: Mi köti hozzá? Kinozza önt? Madeleine: /mosolyogva/ Egy kicsit ... Sörensen: Es mégis maradni akar? Madeleine: /boldogan/ Igen. - A bácsikám nem is engedné meg, hogy elmenjünk. Sörensen: Én nem mehetek oda, ahová kedvem tartja? Én, egy szabad polgár? A szabadság mindenek fölött! Itt nem ismerek tréfát! És miért ne jöhetne ön is velem, ha egyetért ebben? Madeleine: Betértek? Én? «... ezt ne mondja neki, könyörgöm,