Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

- 12 Madeleine: Maillard: IX. felvonás 17.jelenet /alkonyodik. Madeleine egyenesen ül a spinétnél és Bufferini népszerű áriájának negyedik versszakát énekli./ Maillard: Átlátok rajta, átlátok rajta, le van leplezve! Ügynök, párisi kém! Hem becsülik semmire az egyeduralmamat! Meg akarják szüntetni az uj módszeremet, *.zt mondják, km . túlságosan nyers! Pah! Irigylik tőlem a sikeremet. Kélnek. Ezt /a pince felé mutat/ a "tercier professzort" akarják megint főorvosnak megtenni. Én vagyok itt a főorvos! Én, csakis én magam! Hagyj gondolkodnom, Kadelein« /abbahagyja a játékot és éneket./ Őt is a pincébe zárni - nem lehet - kutatnának utána. Nem. Elhatároztam, hogy teljesen átalakitom - a gyűlölt ellenfélből módszerem buzgó védelmezője lesz. Legyen ő is haszonélvező. És nem is tul szűkösen. És te is segiteni fogsz nekem ebben, Madeleine. /Elhúzza a spinéttől, egy székre tuszkolja, és amig beszél hozzá, feloldja hollófekete haját, úgyhogy az festőien omlik meztelen vállaira, mélyebbre huzza a dekoltázst és túlzottan melankólikus pózba állitja be Madeleinet./ Helyezkedj pózba, rögtön jön. Nyisd tágra a szemed! így. Nézz rá epedve! így. Melankólia! Jaj lesz, ha az a fickó nem kapja be a horgot! Sóhajts! /Madeleine sóhajt./ Jó. Hullámoztasd a kebled. Jobban! Abba beleesik, a hülye! és semmi másra nem gondol többé. Csend. Itt jön. Sok szerencsét! /El a szobájába./ 18. jelenet /Sörensen kintről jön./ Madeleine: /sóhajt/ Madeleine ... Könnyek? Mi van? Meséljen nekem magáról, Madeleine. Kiméljen meg a sorscsapások és csalódások felsorolásától. Olyan egyedül vagyok. Miért él itt - ebben a pusztaságban? Miért nem Parisban? A párisi szalonokban ugyanilyen egyedül voltam. A férjem karjai közt is, mindig egyedül. Szegény lélek! Boldog leszek, ha ez az élet egyszer már végetérj nem volt érdemes. X

tTgratnrri « ijm Maillard: Sörensen: Madeleine: Sörensen: Madeleine: Sörensen: Madeleine: