Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

Maillard: Le Pique: Maillard: Le Pique: Maillard: Le Fique: Maillard: Sörensen: Maillard: /Az ápolók Sörensen: /Madeleine Maillard: - 11 f Liost Madeleine-nel? Felőlem - kérlek szépen - beszélj vele. En magam? Nem szólna Maillard ur egy jó szót az érdekemben? lkalomadtán. Előbb nem? Tudja, nehezemre esik egy nőt megszólítani. Inkább mindjárt megmarkolom. Itt azt nem lehet. A hölgy előkelő családból való. Nézd csak, milyen illedelmesen cseveg Sörensennel. Ez a jöttment azzal a fajtalan pillantásával faoemáiivalósággal keresztülszúrja! Botrány! 16. jelenet /Sörensenhez/ Nos? Különös tarsaság, nemde? A mindennapos érintkezés az Őrültekkel persze bizonyos mértékig fertőz. Ha csupa idióta közt élk, a végen az egészséges is csaknem azzá válik. Mindnyájan szenvedők vagyunk - e világ borzalmainak áldozatai. Hiszen alapjában véve minden ember bolond és közveszélyes. Jog szerint mindet be kellene zárni. I)e különös, egyik sem akarja belátni. Egy ilyen őrült nem is tudja, hogy őrült. És ön is, fiatal ur, ha megkérdezném öntől, vájjon őrült-e vagy sem, hogy mint beteget küldték-e Párisból vagy tanulmányi célból, akkor a saját kijelentése semmiféle értékkel nem birna a számomra, .lelőtt nu.-g rászabadítanám az emberiségre, alaposan nagyitólenese alá kell önt vennem. Nehogy valami tévedés legyen! Ezzel egyszerűen tartozom az emberiségnek!A jósággal és haladással kapcsolatos rögeszméje szerfölött gyanús nekem. Maillard ur!!! Tudom, azt akarja mondani, hogy teljesen normális, és ápolónők gúnyosan nevetnek./ Madeleine kisasszony! rejtélyesen mosolyog./ Hiszen ön nem is ivott a teájából, kedves Sörensen. /A szinpad elsötétül. - Függöny. /