Fajko, Alekszej: Ne csinálj magadnak faragott képet; Fordította: Hunyady József – Horváth László; Q 379

•egnyoraoritja saját magát. Hera panaszkodhat. Magát mindig előléptetik, mindenütt megválasztják, ismerik és becsülik! Maga pedig most egyszerre... Glafira: /a nevetőstől kitörő könnyeit törülg ti/ mit - én?... Na - mit?! Zi"-'.rjova

i Egyszerre félreáll, mellékutra húzódik. Ka már nem szép, Glásenyka. Szégyelni való. í»em szovjet emberhez mélté. Miért hagyta abba a szereplést a sajtóban, a r'ádlóbsn? Már rég nem látom az arcát, még csoportképeken zem. Kihalt ®áfából a becsvágy?.,. Nem hiszem. Talán, fél, hogy a második helyre szorul? Akkor harcoljon az elsőért. És a nép, a Haza is csak köszönő tot mond érte magának. A^abál/ Márfa Petrovna, hallod? Már a mácodik darabot veszem, becsületszavamra. Glafira» /felvidulva/ Antonyina Mihajlovna, ne igyunk egy pohár pezsgőt? fost hozták a tanítványaim. Zi^arjova

i Fiért ns? "C

fest un© bon idée", - kapott rajt az ezredes, megpödörve ho3czu, vörös bajuszát. /Glafira próbálja kinyitni az üveget./ Kimar,jova

; Várjon, n« ugy kell. Adja ide. Szalvétát kérek és velencei kristály seri egeket. /Glafira odaadja. 7!inf«r jova ügyesen bánik az üveggel, és a dugó reccsenve elrepül/ Glafira

» ?.z igen! ügy látom; ért hozzá! Zl.rtarjova

» Jurij tanított eg rá. /tölt/ Glafira

; Jurij Nyikolájcvics? ' ! Zimarjova

» Látja, ő például egy nagyszerű, rendkívül tehetséges fiatalember, de nincs serami szer ncséje. De hagyjuk, es más téma. Különben, odalent vár rám a kocsiban. Glafira

; Miért nem jött fel magával? 21marj

ova

» Nem az Oroszlán-csillagkép legyében született. Rövidé: kicsit gy

rva. Azt hiszem, ezért is nincs szerencséje. Glafira

; Lecsengetek a liftesnek... -rar

,1 ova

: Nem, nem. Kost nincs időm. Egy barátjához megyünk, aki uj zenegépet vett./felemeli a serleget/ Tehát a sikereire, Gláea, amelyekre sokkal méltóbb, mint bárki közülünk. Stop! Ke igyuk meg a pertut? Glafira

: Igazán... nem is tudom... őszintén szólva... valahogy V . f, ' kellemetlen. Ziaarjova

: Helyes a bőgée, oroszlán, mondá Shakespeare! Te csak "magázz" engem... a meg majd tegezlek... Hisz gondolatban már régen igy szólítalak. /Pertut isznak. Glafira kipirult, zaklatott