Nép és színház; Q 375

-6rekvéseket keresi meg a francia múlt

ban. Rousseau-val kezdi, aki szemben a rágalmakkal, nem vetette el teljesen a szinházat, hanem ujjá akarta teremteni, s felruházni nemzeti és népi jelleggel, a görögök példáján; Diderot-val, a szimultán akciók propagálójával folytatja; majd rátér a Sturm und Drang-ra, Mercier-re, Bernardin de Saint-Pierre-re.g a nagy példára-t a francia forradalom

ra« Marie-Joseph Chénie

r e szavakkal ajánlotta "IX.Károly!*, cimü drámáját a."Francia Nemzetnek"i "A színpadnak, minden.mással együtt, meg kell változnia. A kis nőstények s rabszolgák színháza immár nem való férfiaknak 3 citoyen-eknek .... A rabszolga-művészeteket szabad művészetek követik; a színház, mely már oly régóta elpuhult hizelgővé fajult, a törvények tiszteletét, a szabadság szeretetét, a fanatizmus iránti gyűlöletet s a zsarnok iránti szilaj megvetést fogja sugalmazni." így gondolkodott a Forradalom is. Rousseau-tól vette át a szinház nevelő funkciójának s a nemzeti ünnepeknek a gondolatát. David javaslatára a Hars-mezőn pantomimban ábrázolták a forradalom nagy eseményeit; a színházaknak hetenként háromszor "republikánus tragédiákat" kellett játszaniok, amilyen a Brutus, a Tell, a Qracchusok.Tiztagu bizottság alakult a népi ünnepek rendezésére, a ez aendeletben mondta ki, hogy a Nép Szinházára átkeresztelt Théatre Franyais-t a nép szolgálatába kell állítani, j, köralaku, cirkusz-ezerü szinházi épületeket is terveztek. A bizottság lelke Joseph Paya

n volt, aki nemcsak az ancien régime romjainak kulturális továbbélése ellen k-üzdött, hanem a "balos", hébertiata azövegcsonkltások és, - ami rendkívül izgalmas, - az uj, republikánus darabok ellen is, középszerűségük éa opportunizmusuk miatt. Osztrák s belga példák után végre Franciaországban is létrejött az első népszínházi kezdeményezés; ez Maurice Potteche

r nevéhez fűződött. Több más kísérlet követte, a burzsoá állam azonban már csirájukban rájuktenyerelt s klsajátitotta őket. Ki kell emelni sorukból B. Bern

y Népszínházát, melynek 61 előadása során I35.OQO nézőt sikerült toboroznia a párizsi munkásság soraiból. Igen jellemző egy másik kisérletnek, Henri Beaulie

u szinéaz Népszínházának bukása, melyet,.kitűnő repertoárja ellenére, a nép buktatott meg; derogált neki "népnek lenni". Rolland ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a párizsi nép két rétegből állt az egyiket demoralizálja az élvhajhász, enervált nagyvárroe, s mihelyt a nyomorból kiemelkedik, a burzsoáziához asszimilálódik; a másik réteg nem is jut el a szinházba, annyira letaglózza a nincstelenség a a kimerültség. "A burzsoá politika abból áll, hogy az egyiket megsemmisítse, a másikat asszimilálja. A mi politikánk,művészi és társadalmi eszményünk egyszersmind az, hogy a nép e két törzsökét újra egymásbaolvasszuk, s az egész népnek visszaadjuk osztályöntudatát." Rolland itt megjegyzi, hogy mindezzel nem az osztályokat akarja egymás . ellen tüzelni, hanem "meg akarja valósítani a nemzet erőinek leggazdagabb harmóniáját", ugy hogy minden osztály érintetlenül őrizze meg egyéniségét. Ez a.szindikallsta megalkuvás, mint jobboldali véglet, kiegészíti a klasszikusokkal szembeni "balos" merevségét. E mindkét végleten megtalálható téves eszmék azonban, mint már emiitettük, nem von-