Nép és színház; Q 375
-7nak le a könyv gerincét alkotó gondolatok értékéből. Milyen is legyen hát az igazi népszinház? - teszi fel a kérdést a könyv harmadik szakaszában az iró. Először is ismerteti Eugene More l szinháztervét, mely a "Revue d'Art Dramatique" pályázatán ...első dijat nyert, s melynek ő maga is lelkes hive. Morel,25 franc-ért 25 szelvényből álló bérletet tervez, melynek megujitása már csak 10 francba kerül. A helyárak ekkora olcsóságát ott akarja behozni, hogy ily módon a közönség sokkal szélesebb lesz, s egy darabot a szokásosnál jóval tovább lehet játszani. így a színházak függetlensége is biztosítva van; nem tartanak igényt semmiféle állami szubvencióra. Morei tervének egyéb materiális részleteit ismertetve, leszögezi a helyek egyformáságát; meg kell törni a zenekari ülések s a páholyok ostoba uralmát. A páholyok eltörlésével mellékcélként serkenteni lehet a népet arra is, hogy ne hanyagolja el magát, becsülje saját megjelenését, s lásson ünnepet a színházi estében. A változtatható nagyságú színpad legyen kb. 15 méter széles és 20 méter mély, hogy tömegeket tudjon mozgatni a tömegek számára; rendelkezzék forgőszinpadokkal. Morei is, Rolland is hadat üzennek adiszletek s jelmezek botrányos és felesleges luxusának, amely idegen a művészet lényegétől, A népszinház három alapfeltétele a következő: 1./ Nyújtson felüdülést . Ne adjon teret az elit nyavalygásainak és kétségeinek, terjesszen örömet és egészséget, legyen optimista, de természetesen sosem olcsó módon, ne a morális energia rovására. 2./ Legyen energia-forrás;a nép nem talál örömet ott, ahol nincs akció. 5./ Legyen az értelem.fényforrása ; oszlassa el az agyakban honoló ködöt,.,ne engedje tQY&bb,,„tespedni a szellemet a nehéz munkától elcsigázott testben. Öröm, erő s értelem: ezek a népszinház gyökerei; s ugyanakkor kerüljék..el a két fenyegető végletet: a hideg, moralizáló pedagógiát s a közönyös, gyáva, csak mulattatni akaró dilettantizmust. A játékstilu s tekintetében Rolland elveti a homályos szimbolizmust, a bonyolult, finomkodó pszichologizálást, az egész "szalónés alkóvmüvészetet." A görög szinház optikáját kivánja vissza: „"széles akciókat, nagy vonalakkal, elevenen felvázolt figurákat, elemi szenvedélyeket, egyszerű és erőteljes ritmusban; freskókat s nem miniatűröket; szimfóniákat, s nem kamarazenét." Nem arról van szó, hogy a nép csak a népet lássa a színpadon. De véget kell vetni annak a megalázó helyzetnek, hogy az évszázados gyakorlat szerint csak ajtó mögött rejtező szolgaként lesse meg urait; "vegyen részt világpolgárként a világ látványában!" Lásson uralkodókat s hóditókat is, dé ne mint saját urait, hanem mint,hajdani képviselőit a Közügynek, melynek ma ő az örököse. "Egyszóval lásson mindent, de azzal a feltétellel, hogy mindenben magát találja meg, s hogy múlton és jelenen át fedezze fel szolidaritását a világegyetemmel, hogy minden emberi energia benne összpontosuljon."
