Nép és színház; Q 375

ROMAIN ROLLAND: LE THÉATRE DU PEUPLE Romain Rolland, aki mint drámairó is a nép szolgálatába akar­ta állítani a színházat, elméletben is foglalkozott a népszínház prob­lémájával, Már 1903-ban jelent meg első kiadása, ennek a könyvnek, mely számos érdekes és korához képest, - de sokhelyütt még ma is - merész, újszerű gondolatot vet fel. Noha elképzeléseinek egyrésze elavult, más részük pedig szük avantgardista értelmezéssel vet el reális s a nép szá­mára ma is gyümölcsöző értékeket, az egész mü alapkoncepciója s számos ki nem aknázott részlete feltétlenül tanulmányozásra s feldolgozásra ér­demes. Az előszóban Rolland rámutat, hogy a nép színházának problé­iAája közszájon forog a kor Franciaországában, "Máris vannak egyéni és politikai érdekek, melyek a maguk szolgálatába akarják állitani. Irgal­matlanul le kell metszeni a nép fájáról azokat az élősdieket,melyek a fa rovására akarnak élni. A nép színháza nem divatcikk s nem dilettán­sok játéka, - hanem parancsoló kifejezése, hangja és gondolata egy uj társadalomnak; és a dolgok természeténél fogva válságos órákban harci fegyvere egy elavult és kiöregedett társadalom ellen . Nem tűrhetünk két­értelműséget. Nem„arról.van S3Ó* bogy.ujabb.régi színházakat­nyissunk, , melyeknek csak a cime uj, polgári színházakat,melyek ugy akarnak változatosságot nyújtani, hogy magukat népinek mondják. Arról van szó, hogy a Színházat a Nép által s a Nép számára emeljük fel. Ar­ról van szó, hogy uj művészetet teremtsünk egy uj világnak." Bevezetésképpen Rolland leszögezi, hogy a mult művészetének több mint háromnegyed része halott, a jelen nem használhatja. Nem sza­bad ráerőltetni a XX. század népére az arisztokratikus és polgári tár­sadalmak művészetét. Foglalkozik Rolland az "Oeuvre des Trente ans de Théatre " ne­vű népszínházi kezdeményezéssel, s megállapítja, hogy semmiben sem fe­lel meg egy népi színház kritériumainak. A kizárólag francia klassziku­sokból álló repertoár, a szűken adagolt előadások, a magas s egyenlőt­len helyárak, s a késői kezdés mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nézőté­ren nagyitóval sem lehetett munkást látni; kicicomázott kispolgárok töl­tötték meg a termet. A nép színházának a nép kenyerét kell megosztania, az ő gondjait, reményeit és harcait. S nem szabad félnie a politizálás­tól sem, hisz a polgárság is a maga politikájával oltotta be népszínhá­zi kezdeményezéseit, hogy kisajátítsa ezt a nagyjövőjü vállalkozást, s ezzel kifogja vitorlájából a szelete A könyv második szakaszában Rolland az igazi népszínházi tö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom