Nép és színház; Q 375

-50gal, ugy hogy szórakoztató jellege csorbát szenvedjen, a» mégis módjában áll, hogy tanítással vagy kutatással szórakozzék. Egészen játékos formában nyújt a társadalomról olyan használható ábrázolásokat, melyek képesek azt befolyásolni: a társadalom épitői számára kiállítja a társadalom élményeit, az elmultakat csak ugy, mint a jelenbelieket, s pedig oly módon, hogy azok az érzelmek, belátások és impulzusok válnak "élvezhetővé", melyeket legszenvedélyesebb, legbölcsebb és legtevékenyebb embertársaink merítenek a nap s az évszázad eseményeiből. Szórakoztassák őket azzal a bölcseséggel, mely a problémák megoldásából fakad, azzal a dühhel, mellyé az elnyomottak iránti részvét hasznos módon változhat, azzal a tisztelettel, melyet az emberiesség, azaz embberszeretet tiszteletbentartása kelt bennünk, röviden mindazzal,ami a termelőket gyönyörködteti. 25. És ez teszi lehetővé a színháznak azt is, hogy nézői élvezni tudják koruknak a termelésből folyó sajátos erkölcsiségét. Mivel a szinház élvezetté teszi a bírálatot, azaz a termelés nagy módszerét, erkölcsi téren nincs semmi, amit köteles megtenni, és sok van,amit meg tud tenni. Ilymódon a társadalom még az aszociális elemből is meríthet élvezetet, amennyiben az életerősen és bizonyos nagysággal jelentkezik. Ilyen esetekben gyakran mutat fel értelmi képességeket és egynémely különleges értékű tehetséget, persze romboló irányzattal. Hisz a társadalom még a katasztrofális módon elszabadult vihart is szabadon élvezheti a maga fenségében, ha képes úrrá lenni fölötte: akkor az övé az is. 26. Minden esetre egy ilyen vállalkozáshoz a szinház aligha maradhat olyan állapotban, ahogy most előttünk áll. Menjünk be e házak egyikébe, s figyeljük meg a nézőkre gyakorolt hatását. Ha körülnézünk, szinte mozdulatlan alakokat látunk, sajátságos állapotban: mintha valamilyen nagy megerőltetéstől minden izmukat megfeszítenék, ha ugyan az izmok már nem zsibbadtak el a teljes kimerültségben. Egymással jóformán semmi kapcsolatuk nincs, ugy vannak együtt, mint az alvók, de olyan alvók, akik rosszat álmodnak, mert, ugy ahogy a nép a lidércnyomás áldozatairól tartja, a hátukon fekszenek. A szemük persze nyitva van, de nem néznek, hanem mereven bámulnak, mint ahogy nem is hallanak, hanem fülelnek. Mintegy megbabonázva merednek a színpadra, s ez a kifejezés a középkorból származik, a boszorkányok és klerikusok korából. Nézni és hallani: ezek tevékenységek, melyek időnként szórakoztatóak; de ezek az emberek olyanok, mintha minden tevékenységtől mentek lennének, s inkább velük csinálnak valamit. Ez az elragadtatott állapot, melybe határozatlan, de erőteljes érzelmekkel merülnek bele, annál mélyebb, minél jobban dolgoznak a színészek; ugy hogy mi, mivel nekünk ez az állapot nem tetszik, azt kivánnók, bár lennének olyan rosszak,ahogy csak lehetséges.