Nép és színház; Q 375

-5127. Ami magát az igy ábrázolt világot illeti, melynek kivágásait itt e hangulatok s érzelemhullámzások kiváltására bemutatják, a amely oly kevés és nyomorúságos elemből teremtődik meg, mint néhány papirlemez, egy kis mimika s némi szöveg, - csak csodálhatjuk a szinházi embereket, akik a világnak ily gyarló másolatával annyival hatalmasabban tudják mozgatni felhangolt nézőik érzelmeit, mint amennyire maga a világ képes. 28. A szinházi embereket minden esetre fel kell mentenünk,hiszen azt a fajta szórakoztatást, melyet tőlük pénzért és hírnévért megvásárolnak, se a világ pontosabb ábrázolásaival nem tudnák nyújtani, se pontatlan ábrázolásaikat nem tudnák kevésbbé mágikus módon előadni. Mindenütt tapasztalhatjuk, hogy képesek embereket ábrázolni; különösen a gazfickók s a mellékalakok tanúskodnak emberismeretük nyomairól, és e3ek el is határolódnak egymástól; de a központi figurákat általánosságban kell tartaniok, hogy a néző könnyebben azonosíthassa magát velük, és a vonásokat minden esetre abból a szíik körből kell meriteniök, amelyen belül bárki rögtön azt mondhatja: igen, ez igy van. Mert a néző teljesen meghatározott érzelmek birtokába akar jutni, mint a gyerek, aki ráül egy falóra a ringlispilen: szert akat tenni a büszkeség érzelmére, hogy lovagolni tud és lova van; a gyönyörére, hogy valami körbe viszi őt, a többi gyerek szeme előtt; a kalandos álmokéra, hogy üldözik, vagy ő üldöz másokat, stb. A gyermeket mindennek átélésében nem nagyon érdekli a fából való alkalmatosság hasonlósága a lóhoz, s nem zavarja a lovaglás kis körre való korlátoEÓdása sem. E házak nézőinek pedig egy a fontos: hogy egy ellentmondásos világot felcserélhessenek egy harmonikussal, egy világot,melyet nem nagyon ismernek, olyannal; amelyről álmodni lehet. 29. Igy fest az a színház, amely vállalkozásunk számára készen áll, és ez eddig bizony nagyonis képesnek mutatkozott arra, hogy reményteljes barátainkat, akiket mi a tudományos évszázad gyermekeinek nevezünk, megfélemlített, hiszékeny, megbabonázott tömeggé változtassa. 30. Igaz: mintegy fél évszázad óta valamivel hivebb ábrázolásokat láthattak az emberi együttélésről, figurákat, akik fellázadtak bizonyos társadalmi visszásságok, sőt, néha a társadalom egész berendezése ellen. Érdeklődésük elég erős volt ahhoz, hogy időnként készségesen eltűrjék a nyelv, a mese s a szellemi horizont rendkívüli redukálását, mert a tudományos szellem fuvallata majdnem elhervasztotta a megszokott vonzóerőket. Az áldozatok különösebben nem fizetődtek ki. Az ábrázolások kifinomulása kárt tett egy élvezetben, anélkül hogy egy másikat kielégített volna. Az emberi viszonylatok mezeje láthatóvá vált, de nem átlátszóvá. Az érzelmek, melyeket a régi /mágikus/ módon váltottak ki, szükségszerűen maguk is a régiek maradtak.