Spaak, Claude: A fehér kenyér; Fordította: Hársing Lajos; Q 361

- 29 Hernandez: Aai azt jelenti? Deaingue: Hegy csak egyetlen igazaagessag van, állmtitkár ur./Szünet Hernandez: ön kétségbe ejti legjebb baratait. /Szünet./ Egy hónapja, én nár kezet nyújtotta® önnek. Elf el «iteV Desingue: Ken. Hernandez: He® biztosított odaadásáról? Deningue: A lehető legnagyobb «értékben. Hersaandez: Amikor önt kinevezte®, felelősséget vállaltan mindazért, árit ön tenni fog. Deaingue: Természetesen. Hernandez: És ön helyett ment én fizessek? Furcsa sódja a viszontszolgálatnak. Azon a napon, amikor én önhöz jöttem... Deningue: Kinevezésen az ön zsebében volt. Ezt neg kellett volna mondania neken, s azt is, hogy nit vár tőlem. Visszautasítottam v Ina. Hernandez: Ken veit szándékon az egyik szolgálatot a eusiRkal egybekötni• Deningue: Már a kezé ben voltán. /Szünet./ Hernandez: izek szerint tehát egy kicsit sejzsaroltam. így van? Deningue: Igen, állastitkár ur. /Szünet./ Hernandez: Tehát játsszunk kiterített kártyákkal. Egy közös veszedelem fenyeget bennünket, Desingue. Je »ban áll ezt tudomásul ne® venni. De az ön leznya lesz ennek az első alozata. /Szünet./ Cetera szeretője volt. /Csend. Deningue ne® moccan. Hernandez egy levelet vesz elő tárcájából./ Olvassa el ezt a levelet. Eredetije a kezein között van. /Szünet./ Remélő®, hogy ettől a megpróbáltat!s— tói megkímélhetem. E pillanatban önön sulik, hagy a titok titok maradjon. /Leteszi a levelet az Íróasztalra./ A pert a*hoz egy hétére tűzön ki. Add!», elkezzék. /Hernandez kinegy. Hosszú csend. Deningue leül az asztal nellé. Garcia bel p, ránéz és közelebb lép. Deningue: He szólj se nit. /Szünet./ Igaza van. Gondolkoznom kell. /Szünet./ A te szeppented jóval egyszerűbb. /Szünet./ Az is szenoru. De te fiatal vagy... /Szünet./ Hagyj magamra, jó? Szeretnék egyedül lenni, mielőtt hazamegyek. /Gyrcia elmegy. Der&iri&ue nézi a levelet az asztalon. Felveszi. És összetépi, miközben a függöny lemegy./ Függöny.