Spaak, Claude: A fehér kenyér; Fordította: Hársing Lajos; Q 361

- 28 bé iss^rtek on előtt anélkül, h»»y ön vrlaha is tiltakozott volna. De lam a megpreba ltstasok jók a többiek szénára. Azoknak hallgatniek ée menniök kell az egyenes uten. Egyedül ön nem hajlandó lemondani egyéni szabadsagáról. - Ha az állán eldönti, hogy Cotare -bűnös, olyan okok alapján, anelyek meghaladják az ön illetékességét, ki ad önnek jogot arra, hogy azt sendja: "in nen helyeslem." Kicsoda ön, ha nem eszköz az allem kezében? /Deaingue tiltakozni akar./ Függetlenségünk nekem épp olyan draga, mint önnek. Mint ön én is kívánom azt s napot, amikor a végrehajtó hatalom non tiporja el a nie akót. Pillanatnyilag arról van szó, hogy na unkévé togy Ink egy politikát, elfogadva azt minden következr.ényével. /Szünet./ Az, aki egyszer fellázad, az egész rendszert kérdésessé teszi. /Szünet./ Egy véleményen vagyunk... vagy ellenségek. /Szünet./ Desiaguex Semmi esetre sen vagyok ellense e a kormányzatnak.•• Hermandezx Tehát?..•• Deaingue: Igaz, he&y jusz esztendeje ugy élek, hogy a közügyekkel ner törődöm. Egy kicsit gyáván is. Mindenki szereti a maga nyugalmát, különösen, ha nincs benne becsvagy. Történik valami; l*tni az embereket, akik szaladnak az újdonság után. Özek az izgágák, akik aisdent megnéznek, mindenbe beleütik az orrukat. Mások u«y gondolják: Vigyázzunk, ebből o históriából még kellemetlenségem származik. Es szép csendben sas irányba vitorláznak. Akárcsak én. /Hernandez mosolyog./ Ja on kinyitotta a szemeset. Hernandez: Ami ezt jelenti? Deaingue: Hogy egy ember nea sokat számit, allaatifckar ur. Minden sasedp ercben ezer hal meg közülünk. De ezeket én nem ismerem. Cetare, az én enberea erőszakkal betör hozzám. ön arra kényszerít, hogy foglalkozzam vele. /Hersandez „kézmozdulatára./ Bocsanat. Ami egy építményben fsntes, az e mód, ahogyan az első kcvot elhelyezzük. Ennek van egy iránya, aoelytől a tö*bbié függ. Ha ferdén rakja, az egész építmény fedése helytelen lesz. Ne mondja azt: kernet közben az épitész ncdosithatja terveit. A nap mindig ugyanott kel fel. /köhög, habozik./ Az első kő, ez az igazságosság fogalma, államtitkár ur. Ez szabslyozza magatartasuakat szomszédainkkal, ügyesbajos dolgainkban, csaladunkban. Miért ne volna egyetlen kivétel az állam javára? Én honnét vehetnénk példát? /Élénken./ ^egengodhe- • tőnek tartok egy együttműködést a hatnlem és közöttünk. Természetesen, megengedhetőnek tartón. On emlékezetembe idézte, hogy mivel tartozom a hatalomnak. Csupán, az erber nem kötelezi 1 magst, anint mondják, ha szolgai egy rendszert, a^ely életlehetőséget ad neki. Ilyen módon mindenki megköti megát többé-kevésbé. Az o ber ak.cor kötelezi el magát, ha ezt hallgatólagosan elfogadja.