Sebastian, Mihail: Vakációsdi; Fordította: Ádám Ottó; Q 360

I w ~ \ Corinos Stefans Corina

: Stefans V Corina s bukott diák voltam valaha és ma is az vagyok, ilásodűorban pedig szeretem azért, ahogy magát szórót i, ökölbeszorított kézzel, dühösen. Azt hiszem maga nem is tudja, ne ny

ire szereti magát. Nem is kell megtudnia. 4&b ö nem bocsájtanú meg soha* /szórakozottan/ Jól ismeri? llóg jól. Találkoztam egyszer vele régesrégon, körülbelül húsz éwol ezelőtt* Nem sokat változott. Ugyanaz a tekintet, ugyanaz a homlok, ugyanaz a nyilt arckifejezés, ugyanaz a makacs hallgatás, az a szögletesség, amelyről lepattannak a gesz tuaok és a szavak.•• Csupa félbemaradt mozdulat és csupa ki nem mondott szó. /halkan/ Stefan... Stefan.»• /nem hallotta/ Azóta találkoztam vole már néhányszor 'az életben" ahogy mondani csókás, sajnos egyre ritkábban, egyre messze b kerültünk egymástól... Amiótá itt vagyok teljesen elveszetettem. Ugy rémlik csak egy nagyon távoli régi emlék... :,gyik reggel megláttam a tükörben, mintha az utcán láttam volna meg. "Hol voltál, merre jártál, mit csináltál" nem tudtam válaszolni. Ugy tünt, mintha sehol som jártam volnu és semmit som csináltam volna, n nem ismortem, do vártam rá. Bégen várok rá, kerestem az emberek közt, akikkel találkoztam, azok közt a kevesek közt, akiket szerettem. Azzal vigasztaltam magam, hogy nem szabad elveszteni a türelmet, eljön, várni kell rá. Talán egy goromba mondat alél, talán valahol a LQa törodömaóg alól, egy pillantás alól előbukkan, csak várni kell, mert