Sebastian, Mihail: Vakációsdi; Fordította: Ádám Ottó; Q 360

UjS g . aem jön,/én végeztem, llutazom. H4t élet ez? Ujs'g nélkül... rádió nélkül.... Kme.V.: Levelek nélkül, telefon nélkül... Az őrnagy: Az ember itt ül és legszívesebben elüvöltené xmagát. "Halié Bukarest, w± van? feleljetek. Nem hallod Bukarest?" Blme. V.: Nem hallja. Bennünket nem hall sarki, nekünk nem felel senki, ügy élünk itt, mint valami hajőtöröt* tek egy árva szigeten. ,enki sem tudja hol vagyunk? A z őrnagy: Vh f Xrandfx: Hii&mBagmxu&ifrimiílé&n lataA^atnßnit Corina: /az utolsó mondatok alatt h- lkán lejött a léposőn/ / 25 éves, űe még fiatalabbnak látazik. Valami * stranclpizsama-féleság van rajta. Mme.7.-nek válaszol/ Hol lennénk? Háromszázkét kilométerre ' ukar- . esttől, a hegyek között.xkatgnsauíga 1285 kilométer magasan a tenger szintje fölött, /közbe leér a terraszra/ Jó re ;gelt. Mi van magukkal? Azt mondtam Jő reggelt. <jne. V.: , > Az őrnagy: /morogva/ Jé regeit. Bogoiu: Corina: Mi lelte magukat? Hem szégyenük magukat ilyen cso' - . A. dálatos reggelen. Köszönjenek teli torokból, hangosan az Isten szerelmére. Gyerünk egy-kettő: jó reggelt.. •• Hincs kedvők, kár. Pedig egy jő hirt akartam mesélni, de nem érdemlik meg. Az őrnagy:|Hirt? "Ime.V* Jó hirt? • • Bogoiu: Mi féle hirt?