Sebastian, Mihail: Vakációsdi; Fordította: Ádám Ottó; Q 360
Corina : Bogoiu: Corina: Mme v. : Corina: Mme V. : Corina: Mmme V. Corina: "toe V. : Corina : Mme V. : , / Corina: Mme V.: - 18 -. - . . . I ' . V Óceánról, mag Singapurról... Tudja, kinevetnének... 1 gyen nyugodt, hiszen barátok vagyunk, nem? /Kimegy/ /Egyedül marad, elgondolkodva elmosolyodik. Odamegy Stefan fekvőszékéhez, szórakozottan végigsimítja, le.hajol és felveszi az ott lévő könyvet. Belelapoz,aztán leül./ /Be, visit/ Nem. /Felugrik/ Az Isten szerelméért, ez az áxxxx&tBo: ő széke. /Nem tért magához/ Kié? Stefan Valeriué. És ezért kell ekkorát visitani? Megijesztett. Ahelyett, hogy megköszönné, még szemrehányást tesz. Nem is tudja mitől mentettem meg. Az ez ember mindenre képes. Képes lelőni ,mert beleültem a nyugágyába? Nem, de azt teszi majd magával is, amit lnvelem tett tegnap. Cérdezze csak meg az őrnagyot, az mindent látott. ^bédután me kértem Á :neet, hogy hozza ide a kávémat a terraszra. Lefeküdtem a nyugágyra és nem vettem észre, hogy ez az övé volt. Erre képzelje, idejön hozzám, azt mondja: "Asszonyo n, ez a f kvőszék az én tulajdonomat képezi," Be 3ül et Istenemre mondom, igy mondta. "Az ón tulajdonomat képezi." lég meg se értettem, hogy mit akar mondani, már folytatta is: "Kérem,lesz olyan kedves felemelkedni" ö fejembe tódult a vér, legszívesebben elbőgtem volna magam. És mit csin-lt? / Mit csinálhattam? Fölálltam. Én felálltam, ő meg leült a helyarare. Lett volna C3ak itt a férjem, mgtani totta volna keztyübe dudálni a fia+alurat.
