Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-37KENNEDY: YUKI: KENNEDY: YUKI: KENNEDY: YUKI: Gyermekem..a maga képzelődése!... Hát gondELja csak meg...egy ember... aki száezer ember életét egy.. .egy.. ...kézmozdulattal... , Igen, egy kézmozdulattal... Szeretném látni őt!... Ugyanolyan ember, mint a többi...Mint én...mint ön...Egy gyára van New-Yerseyben...Jóm családapa...Udvarias...és szolid. Van egy kis foxija is,"akit"nagyon szeret... Láthatnám én azt az embert.. .egyszer?... KENNEDY/ gyorsan, keményen/: Nem! Az lehetetlen! Aki őt meglátja és felismeri.. .Hogyan szólalt meg az Isten a"c:sff£ebokorban? " Ne emeld rám tekinteted, mert az^en arcom meglátja, tüz által vész el..." Verjen ki a fejéből ilyen agyrémeket!.., Jó éjszakát / felmegy a szobájába/ / Yuki elgondolkozva néz utána...Feszülten, sokáig ülve marad. Aztán megjelenik James. Már egészen sötét lett./ YUKI: Légy csöndben, James. Apám ugyan alszik már... apád is a a szobájába ment...Éppen beszélgettünk... JAMES/ gúnnyal/: Leereszkedett az őrnagy ur?... YUKI: JAMES: KENNEDY: JAMES: KENNEDY: JAMES: KENNEDY: Amióta beszéltem vele.. .állandó féLelem van bennem... De hiszen arra semmi okoel nincsen, Yuki... / Közelebb lép hozzá és megsimogatja a haját. Ebben a pillanatban kilép szobájából Kennedy és meglátja kettőjüket - fent marad a lépcsőn ..../ Te már vissz jöttél? !. ..És a jelentéseid!?.... Jelentéseimet már rég megirtam... Tudod, hogy nem szóltam bele soha a személyes dolgaidba. ... Akkor én nem is tartozom neked magyarázattal, apám Ezt nem is várom tőled...Csak azt kivánom, hogy a rádbizott feladatokat rendesen végezd el. Tudod jól, hogy az a tény...hogy Colett professzor magával hozott, kitüntetés számodra, hiszen meg csak diák vagy!...S ezt az én személyemnek köszönheted... J