Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-36YUK1: És tulajdonképem miért dobta a bombát!?... KENNEDY/ őszinte csodálkozással/: Mért!? Furcsa kérdés. Ezt én még nem is hallottam. Kérdezze meg a berúgott embert, hogy miért öklendezik, hogy miért lő a katona? Azt mondhatnám, bpgy reflexek. Igen, ez a helyes. Reflexek.Kielégiti a válaszom f--^ ' YUKI: Ön nem ért meg engem KENNEDY: Ilyen kérdéseket, kislányom, nem lehet felktejffii. Erre senki sem tud válaszolni YUKI: Kiváncsi volnék, hogy vájjon most mit csinál... KENNEDY!: Kicsoda? YUKI: Az a repülő... KENNEDY: A hirosimai bombavető - egy kolostorba vonult. Az ijedtségtől később teljesen megzavarodott. Most a halottak lelkiüdvéért imádkozik... YUKI: És az...aki Nagasakira dobta a bombát?!.... KENNEDY: Az itt van, Nagasakiban... YUKl/ döbbenten/: Idejött?..,. KENNEDY: Tagja a bizottságnak YUKI: Volt bátorsága, hogy visszatérjen ide...ahol minden kő őt vádolja?.. .Mnden nyomórék, minden halott?.,.. Ahol tiz és tizezer sziv bosszútól lüktet...és ahol "bárki...aki tehet: puszta kézzel megfojtaná!? KENNEDY / hirtelen, élesen/: Senki sem tud róla. Igen rossz vége lenne, ha beszélne rola...és netán valami baja történne. Figyelmeztetem ! YUKI: Én szeretném látni...csak egyetlen egyszer!...Oh, ha egyet* len egyszer láthatnám! KENNEDY: Hogy képzeli el őt, mi!?...Szuros tekintetű férfi, hegyes fülekkel, véres kezekkel...igy, mi!? YUKI: Nem...de kell legyen rajta valami...ami megkülönhezteti másoktól.. A