Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-30Másodlk felvonás. l.kép /Alkonyodik. luki a pamlagon ül és cigarettázik. Shida tiszta, uj ruhá* * / ban beugrik nyitott ablakon. Örömteli izgalommal -/ SHIDA: Végre...tul vagyok az első héten... líagyon rossz volt?... YUKI: SHIDA Meg kell szokni. A kötés-cserénél...tudod...az ambulancián..» amikor a nyers hust láttam...azokat a förtelmes sebeket... az a YUKI: Akkor rosszul lettél?... SHIDA: Elszédültem...és összecsuklottam...Ronda dolog ez! YUKI: Valamennyiünkkel igy történt SHIDA: Én irtó bosszankodtam... YUKI: Shida...később már észre sem veszed SHIDA: Én mindig arra gondiiok.. .hogyha t.e el tudod viselni.. .akkor én is elviselem. S ugy mindjárt könnyebb...Te...Yuki!... YUKI: Talán megint gondjaid vannak, Szöcske? SHIDA: Hát nem veszel semmit sem észre? YUKl/ csodálkozva/: Shida!... Hová tettem a szememet. ...Uj ruha!... SHIDA: Az első keresetemből!... YUKI: Most kétszeresen tetszel nekem SHIDA: Igen!? De én sajnos még a romok közt lakom...és attól félek, tönkremennek a ruháim... Arra gondoltam..,. YUKI: Beszélj csak SHIDA: De ne légy megint haragos!..., YUKI: líem, nem... SHIDA: ...hogyha én itt, lakhatnék nálad!... YUKI: De hisz tudod, Shida, hogy a két szobában vendégek vannak SHIDA: És néhány hét múlva...ha elmentek? YUKI: Ki tudja, hogy mi lesz akkor!...