Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357
YAMAMOTO : -14int Jamesnek, hogy hallgasson. Hangokat hallót tarn... éjnek ide jén... Talán álmofiban. beszéltél?... YUKI: Még nem aludtam... YAMAMOTO: Mintha ...hangodat hallott am volna... i YUKI: Hangomat?!... YAMAMOTO: És mintha egy másik hangot is hallottam volna... YUKI: Kiét?... YAMAMOTO: Talán Shidáé volt?... YUKI: Ez a gyerek mindig itt kószál a ház körül... YAMAMOTO: Vagy...az egyik idegen volt?... YUKI / nehezen mondja ki..,/:Nem...nem...én nem hallottam semmit... YAMAMOTO : Az ember néha téved... .talán mégis aludtál?.. .és a fiatal amerikai volt itt... / 4 tolószékét a lppcsőhöz kormányozza és ott megáll/x YUKI: Apám...mit csinálsz ott? YAMAMOTO: Figyelek... YUKI/ kérő tekintetet vet James felé, aztán odalép apjához/:Menj ...pihenj..aludj, apám... YAMAMOTO: Én nem látom már többé a világot...de minden kis hangot meghallok.. .Itt valaki beszélt.../ kinyújtja kezét-/« Te szép vagy és fiatal, Yuki...kiszolgáltatva mindennek... az érzelmeknek és az erőszaknak... Almodtál, apám... Lehet hangokról is álmodni?... Gyere, visszaviszlek, a szobádba... Iíem, nem...Érzem, hogy megkörnyékeznek... Kik?.... YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: A barbárok. / Yuki kétségbeesetten néz Jamesre. Hirtelen ismét megmozdul a karoszék és Yamamoto visszamegy a szobájába-/fTalán valóban tévedtem...De szabad-e nekem aludni?...Én nem alhatok...nem szabad.../ feltűnik a függöny mögött/
