Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-13JAME3: Az olyan nagy baj volna?..-. YUKl/ hevesen/: Már úgyis szemrehányást kaptam, hogy a kórházban... / hirtelen elhallgat/ JAMES / megérti/: Áh!...Tehát mégis...a kórházban!...Ertem. Dehát nekem miért akarta letagadni, hogy mi beszéltünk?... YUKI: Azt ön sohasem értené meg... Kérem, menjen a szobájába JAMES: Szeretnék egy képet magától... YUKI: A szobájába?.../ készségesen leakasztja a falról a tájképet/ Tessék.... JAMES: Hem ilyet...Magától kérek képet... YUKI: Én nem tudok festeni... JAMES/nevet/: Ej, no...Egy fénykép kell, ami magát ábrázolja... YUKl/ mélyen tapintatlannak érzi ezt a kérést, megbotránkozva/: üólam?...Én rólam?...Minek ez önnek?... Megigértem Bobi barátomnak, akivel odahaza együtt járunk egyetemre, hogy részletes tudósitásokat küldök neki... Hagasakiból...Élményeimről...Ezt képekkel is szemléltetni akarom.... Még mindig nem értem... Meg irom majd....hogy önöknél lakom... De«... ...és hogy első alkalommal magával találkoztam a kórházban. .. Ez aligha érdekli majd őt... ....és hogy egy véletlen volt...hogy mi itt ismét találkoztunk. .. Véletlen?... ...és hogy én holnap magával kirándulok a környékre... Megmutatja nekem a vidéket... YUKI / dermedten nézi.../ JAMES: Maga borzasztóan csinos és izgató...és... / Ebben a pillanatban a bambuszfüggöny kis bádogharangjai egy botütéstől megszólalnak...Yamamoto, aki tolószékének kerekeit kezével hajtja, a bottal félretolja a függönyt, aztán előbbre tolja magát megint, ugy, hogy éppen kettőjük között áll meg. Yuki kezét szája elé téve JAMES: YUKI: JAMES: YUKI: JAMES: YUKI: JAMES: YUKI: JAMES: