Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-12YUKl/ fejével tagadóan int/ / JAMES / csodálkozva/: Nem ön volt az...akivel a korházban beszélgettem? YUKI: Sohasem találkoztunk! JAMES / megbántva/: Akkor bocsásson meg... / megfordul és bemegy a szobájába/ YUKI: Mr. Kennedy l.... JMMES: Kérem*... YUKI: Nálunk. ....az a szokás.. .hogy a cipőnket levetjük,, ha belépünk egy házba... JAMES: Akkor harisnyában járjak?... YUKI: Szolgálhatok szalmapapuccsal.... J-fiMü'S/ könnyedén meghajtja magát és a szabadba vezető ajtó felé megy/ Nem arra van az ön szobája... YUKI: JAMES: JAMES: YUKI: JAMES YUKI: Tudom..» /Kisiet és csakhamar visszajön, cipőjét a kezében, tartva Egyik lábát Yuki felé tartja, aki némán egy pár szalma papucsot állit a férfi elé...Ez nevetve felveszi..„üztán a háta magul egy szál virágot huz elő, s játékos-pátoszszal nyújtja a lány felé.../: A sötétben csak egy szál virágot t alált

am... / Yuki könnyed fejbólintással átveszi a virágot/ Bocsássa meg udvariatlanságomat. Mint a ház úrnőjének, már korábban...érkezésünkkor kellett volna...Vagy tévedek talán? Édesanyja is itt van?... élek Egyedül édesapával.../ a szoba felé néz,../: Kérem... beszéljünk halkan... / James lovagloülésben ül le egy székre és rágyújt egy cigarettára/ Megengedi?... Menjen...kérem... J-rtMES / cigaretta-tárcáját Yuki felé tartva/:Bocsásson meg..,csak amig egy cigarettát elszivok... YUKI: Ön nem maradhat itt...Ha apám meghall minket....