Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-11YAMAMOTO: Ez ne okozzon, gondot önöknek.../ meghajol/: Nekünk örö«, ha vendégeinknek szállást adhatunk..»Az én egész világom ez a tolószék.. ..Ez pedig, ugye, igen kicsi világ.../ furcsán nevet..»/ KENNEDY: Ön beteg?... YAMAMOTO: Háborús sérülés... KENNEDY: Bénulás?... YAMAMOTO: Szóra sem érdemes...Yuki, vezesd az urakat szobáikba. YÜKI / a lépcsők felé menve/: Lesznek szivesek utánam jönni... KENNEDY: Köszönjük a fáradtságát..»Jó éjszakát.../ meghajol Yamamoto felé/ YAMAMOTO / meghajtva magát/: Nyugodalmas éjt kivánok önöknek... a házamban.../ ismét meghajol/ / Yuki némán felmegy a lépcsőkön, az őfcnagy előremegy, őt James követi. A lépcsőn Yuki felé fordul és halkan néhány szót maniiszól hozzá. ..Az őrnagy hátrafordul»»./ KENNEDY: Szoltál valamit?... JAMES: Nem... /Miután mindketten beléptek szobáikba és a függönyök visszahullottak,Yuki a felső lépcsőn megáll és apjára tekint, aki még mindig a szoba közepén térdepel. Lejön és a tolószékbe segiti.../ YAMAMOTO: Magukon tartják a cipőjüket...Barbárok!..» / Yuki a tobkocsit apja szobájába tólja, a függönyön a kis bádogharangok megszólalnak...Yuki visszajön a szobából, rövidre rá James szobája nyilik és lassan lejön a fiatal férfi a Ívcsőn. Yuki félénken és feszülten tekint rá. James hirtelen közeledik a lányhoz és felé tartja kezét/ JAMES: Ön volna az....jól emlékszem?.... YUKI / nem nyújtja kezét/ JAMES: Mi találkoztunk»»»ugye...reggel a kórházban?..»