Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

25I Arthur * Panoks* Ha pedig ennek az édenkertaek a tulajdonosát keresi... amott láthatja* az a felhőkön lépkedő arkangyal. Betért az isten házába*.• De mindez porhintés! Humbug! /Kivesz egy pénzdarabot/ a

z 5 istene. A csengő-bongó tallér! Megfojthat egy embert és Mr.Casby önnek megboosájt! De ha egyetlen petákkal tartozik neki, ne várjon tőle kiméletet! Kipréseli önből a pénzt ánmxnxáxyáhmigBMniffaaih^a, erszényövébe rajti és összébb rántja a szijjat a derekán, mint ahogy szorosabbra fűzi a kötelet az adós nyaka körüli Bár a gazdám, keresztüllátok még a veséjén is. Hej, hány adósát futni hagytam és nem juttattam börtönre. ás hogy képes mindezt végigcsinálni? Uram, nálunk az érzelmeskedésnek helye nincs. Üzletember vagyok, az ajtómon cégtábla függ*"Panoks ügynöksége." Örökösödési ügyek, reménytelen adósságok behajtása... Ha Üzleti öszszeköttetésre lépünk, az ön ajtaján milyan felirat áll, uram? Egyelőre nincs ajtóm... szállodában lakom és szobát keresek... A nevem Clennam... Clennam? /hirtelen kis könyvecskét ránt elő a zsebéből és az alfabetikus indexen végighúzza a kezét, mintha zongorázna/ i, B, C... Clennam! Nem a cornwelli Clennamok közül vtló? Nem! Kár, n£gy kár! óriási örökség várna önra... Tahát a "széttört szivek otthonát" keresi? Egy az utunk Mr.Clennam. /Mindketten elindulnak, az utca eltűnik és kezdődik a Harmadik kép /Doyoe lakása. Nagyon szerény szoba, egy esztergapadon munkakötényben, Doyct tevékenykedik. Cavaletto, egy feketehajú, fehérfogu olasz segit neki, miközben egy olasz ccnzonettát dúdol./ Doyeet Mintha ma tul korán kezdted volna meg a danolászást, Cavalatto? Cavaletto* Si signor! Raggeltől estig énekelnem kell, mint sz ég madarainak, annak jeléül, hogy elégedett vagyok a sorsommal. Doyce* Ugyan miért ltnnél hálás a sorsnak, ta féleszű!? Cavaletto* Mert a sors irányított önhöz signor Doyce. ön szedett fel az utcáról, ön adott munkát, és ön fogadott be a házába. És a felesége, signor Boyce, egy asztalhoz ültet & családjávai. És az ön gyerekei a piccoli bambinok, a nyakamba csimpaszkodva ölelgetnek, majd ha egyszer jobban megismer, elmesélem, milyen iszonytató volt az életem azelőtt. De egyelőre nem mondhatok semmit és könyörgök, addig ne is kérdezzen tőlem semmit! Arthur* Pane

kai Arthur s Pancks*