Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

Blandois: Hölgyekkel szemben mindig engedékeny vagyok, ngylk ez is egyik fijellemvonásom. Legyen négyszáz font sterling, ütolsé ár. Nemes ember vagyok mylstdy s ez a garasos alkudozás sértené az önérzetemet... Négyszáz font sterling és máris az öné Clenn m: /szűkszavúan/ Annyit sem adok. Blandois: /elrejti az iratokat belső zsebében/ Hőt akkor... nincs mit tenni! Talán akad még rá más vevő is... Hallom, ho y nemrégiben tért haza a fia Kínából. Clenntm: Flintvinch, fizesd ki. FlintAinohi /előguberálja a pénzt, majd kinyújtja a kezét/ De csak ugy, ha adsza-nesze! Blsndois: /Odanyújtja a borítékot/ Kérem... Adsza-nesze. /Mind :otten egyidejűleg átadják és átveszik a holmikat/ Hódolatom mylady, a viszontlátásra Elintwineh, földi létem éltető sug&ra, te! /Teátrálisan kivonul, miközben dalát dúdolja/ Ki vágtat ott az éjen át, Egy nőt skedvLi lovag. •• Elintwineh: /őszinte bámulattal/ Mekkora gazember! Clennam: Add ide cz iratokat Elint..inch! Elintwineh: /kinyitja a borítékot, kiveszi az iri tokát, magatehetetlenül hátr«hanyatlik a széken/ Hogyan?... Mikor... mikor csinálta ez a szemfényvesztő? Clennamt Elintwineh, az iratokat! Elintv.inch: Mrs.Clennam... Clennam: /felemeli hangját/ Mit mondtam? Ide az iratokkal! Flintvinch: Tisszacsőrta! Tessék, nézze! Tiszta, hófehér pap rlapok. /felugrik/ Még talán utólérem... El kell csipnit azt a gazembert. Hivom a rendőrséget! Clennam: Kern hívsz senkit. Ennek az embernek igaza veit: ebbe az ü. yb: nem keverhetjük bele s rendőrséget. Függöny j /Újra a londoni utcarészlet, a ködben vibráló lámpafényekkel. Halványan látni egy kapu körvonalait. A kapu mellett, a portásfülke nyitott jtaján keresztül látni Chiveryt, a foglárt. Mellette fia, John, egy esetlel mogorva fiatalember./ Chivery: Mit mormogsz, John? John: Verseket apám... versehet faragok. A s

£ját sirfelir tomon tö a fejem... Talán egyszer z a lány elkerül a síromhoz, smelyi fel lesz vésve, hogy /hangosan olvasni kezdi/