Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354
- 9 Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene : Arthur: Irene: Arthur: Irene : Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: De lehet, hogy a közeljövőben az lesz? Nem zavar téged, ha ugyanabban a szállodában laksz, ahol ő? Bár kétségkivül ugy tervezted, hogy itt fogod őt elszállásolni. A hét bőröndöddel... Csak öt. » Kendben van, öt. De talán arra gondoltál, hogy külföldre utazol? Útközben csak éppen elintézed ezt a kis formalitást ... Ha csak egy pillanatra nyugton maradsz, akkor elmondom, mi történt. Nem használhattam a kis kocsit, igy a nagyot kellett elvámnem ... Kis kocsi - nagy kocsi! ó igen! És divatszalonok és kozmetikai szalonok és éttermek és bárok ... és idegen emberekkel járkálsz. Egyszerűen ki sem tudom mondani, mennyire felháborit ez az egész. Hallgass már rám! Az utak jegesek voltak és nem tudtam vezetni, a fékek nem működtek, igy fel kellett hivnom Alant és megkérnem, hogy hozzon el. És miért csak most érkeztél meg? Azt mondták nekem, hogy korán reggel indultál otthonról. Hát várnom.kellett rá és nagyon lassan kellett hajtanunk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon lassan kellett hajtanotok és kétségkivül be kellett térnetek útközben több kocsmába? Már mondtam, hogy jegesek voltak az utak. /Odamegy hozzá./ Nagy testvér! Menj el tőlem, azzal a parfőmöddel*... Tudod, hogy egészen olyan kezdesz lenni, mint ő? vEzt kétségkivül sértésnek szántad. Én bóknak tekintem. Senki máshóz nem szeretnék jobban hasonlitani. Nincs más, akire igy felnézhetnék. Akkor meg-miért nem jöttél és nézted meg? A háború óta úgyszólván éjjel-nappal dolgoznom kellett. Hát miért nem jöttél a háború előtt? Te soha nem okoztál neki gondot. 1 indig pontosan azt tetteti, amit kivánt - és felnéztél rá - de sohasem látogattad meg. Jól tudod, milyen nehezen jött ki az emberekkel - még azokkal is, akik legközelebb álltak hozzá. Az ember nem ment el hozzá meghivás nélkül. Sohasem hivott engem. Csak eljöttem. Ó igen! Te! Te mindig azt tehettél vele, amit akartál. Talán azért, mert soha semmit sem akartam. Csak azt reméltem, hogy kis örömet szerzek neki. Sohasem éreztem, hogy függök tőle - nem hiszem, hogy valaha is felnéztem volna rá ... De nem is féltem.tőle.
