Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354
- lO Arthur: Ezzel azt akarod mondani, hogy én igen? Irene: Igen, drágám, egy kicsit. Miért nem mentél fel hozzá? Arthur: Nem akarom felizgatni. Biztosan nem várt engem. Irene: Hol van ő most attól, hogy bárkit is várjon! Egyébként most alszik, nyugodtan felmehetnél. Arthur: /a lépcső felé megy, az aljánál megáll/ És ha felébred? Biztosan az lesz az érzése, hogy ... Irene,: Nem ébred fel. Biztosan nem, ha nagyon csendesen mész be. /Arthur éppen fel akar menni, amikor kigyullad a villany és Ágnes nővér lejön. Arthur megfordul./ Ágnes nővér: /Irenehez megy és mindkét kezét megfogja/ ön bizonyára Irene ... Irene: Nővér ... Agnes nővér: Milyen szép ... Irene: Ürülök, hogy annak tart. Ágnes nővér: Ix^ysssxmaxx Oly boldog vagyok .... alszik. Irene: Mint egy gyerek. Agnes nővér: Éppen ugy, mint egy gyerek. Amióta ön megjött. - De milyen hideg a keze, fázik biztosan. Irene: Meglehetősen fázom. Ágnes nővér: Mindjárt segithetünk ezen. Kint van egy villanymelegítő. /Hősugárzót hoz, bekapcsolja./ Várjon egy percig - Látja, már vörös. Melegit már? Irene: Mint egy kis nap. Ágnes nővér: Egészen ugy, mint egy kis nap. - Nos, mi a véleménytkegy csésze teáról? Arthur: Köszönöm, én nem kérek. Irene: En nagyon szeretnék. Agnes nővér: Igen, miért ne? Különben minden készen van - egy csészét, két csészét? ... Irene: Három csészét. Ágnes nővér: Ó! jön a tengerész? A tengerész? Ja, Michaelt gondolja. Nem hiszem - de sajátmagának hozzon csészét... /Utánakiált az ajtón/ Kérem, nem tenné vizbe a virágaimat? Mi az ördögbe terheled ennyi mindennel? Nem látod, hogy örömet okoz neki? Igaz, tudsz valamit Michael hollétéről? Megpróbáltam táviratozni neki. Tehát tudod a cimét? Egy-két héttel ezelőtt irt nekem. Akkor kikötőben volt. De nem találkoztam vele. Irene : Arthur: Irene : Arthur: Irene: Arthur: Irene:
