Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 8 Irene: Miért tudnám inkább, mint te? ... A legidősebb fia ... Arthur: Mindig te voltál a kedvence. Tudod jól. Közelebb voltál hozzá, mint bármelyikünk, Irene: Utóbbi időben nem. Semmit sem tudtam a kedvére tenni. Persze mindig rettenetesen zárkózott volt és ezt egyre erősebben kihangsúlyozta. Végül már mindent és mindenkit a pokolba kivánt - engem is beleértve. Egyszerre csak azt irta, hogy nem akar látni - egyelőre. Arthur: Mikor volt ez? Irene: Valamikor a háború alatt. Persze azért eljöttem, de nem akart fogadni és csak a szobalánnyal beszéltem. Másnap levelet kaptam az Írnokától ... Arthur: Mi volt benne? Irene: Csak annyi, hogy a Biró nem kiván látni, Arthur: Ó! Miért? Irene: / Azt nem mondta. Arthur: Feltételezem, hogy a férjed miatt volt. Irene: Nem tudom. Ádámról sohasem beszéltünk. De lehetséges. Arthur: Meg kell mondanom, teljesen megértem apát. A férjed magatartása a háború alatt ... ' \ Irene: Nem hiszem, hogy ez olyan kérdés, amit meg kellene tárgyalnunk. Arthur: És azóta nem láttad? Irene: Nem. Egyszer vagy kétszer irtam. De sohasem válaszolt. Arthur: Legalább nekem szólhattál volna. Irene: Sohasem kérdeztél. Arthur: Nem, érthetően nem. Nagyon különböző körökben forogtunk. Irene: Nem tudom, mi köze ennek hozzá. Arthur: írhattál volna. Irene: De hiszen meg is tettem. Mindig irtam és hivtalak. De sohasem valaszoltál. ' •> Arthur: Jól tudod, hogy semmi áron nem mennék el a házadba. Almomban sem lennék hajlandó a férjed vendégszeretetét elfogadni. Miért nem látogattál meg te engem? Irene: Annyi minden volt ... Arthur: Azt elhiszem. Tény az, hogy sok dolgod volt az estélyeiddel és pletykahordással és a válással ... Irene: Válással? Arthur: Talán nem a törvényes értelemben. Végre is a te köröd annyira nem kényes. Egyébként, ha szabad kérdeznem, ki ez az Alan ur? Irene: Egy barátom. Arthur: Ugy érted, szeretőd? Irene: Ami azt illeti, nem ugy értem. Legalábbis még nem az.