Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 27 felé mutat/ Még az övé sem. Vannak dolgok, amelyeket az efaber nem tud befolyásolni. Michael: Mint'például a fennálló jogrendet - az örökkévaló status quo-t. A rákos daganatot, amely benyomul az élet egészébe. Pénzt, ha befut a hajó, pénzt, ha a hajó elsüllyed. Pénzt, ha Bóma ég, pénzt, ha újjáépítik, hogy újból leéghessen. Pénzt, mialatt elpusztulunk. Pénzt, pénzt, pénzt! /Arthur munkájánál ül. Irene hallgat./ A háború alatt szállítottam a pénzüket, de nem csináltam magamból részvénytársaságot. És a nőim nem kenték a körmükre. Irene: Hozzak még konyakot? /Michael szórakozottan rázza a fejét. Irene odaadja neki a cigarettatárcáját./ Gyújts rá és maradj csendben. Michael: Valódi arany? És a hölgy monogramjával Irene: Tartsd meg, ha akarod. Eladhatod, pénzért. Michael: /odadobja neki/ Azt hiszed, hozzányúlnék a piszkos pénzedhez? Irene: Akkor miért kérsz tőlem? Michael: Mikor kértem pénzt tőled? Husz éve nem láttalak. Irene: De a szeretőid igen. Nem egészen egy hónapja látogatott meg a legutóbbi. Michael: Nos, én nem tudtam róla. Saját ötlete lehetett. Irene: Miért nem válaszoltál a levelemre, amit magával vitt? Michael: Nem kaptam én semmiféle levelet. Irene: És a hozzá mellékelt csekkre. Azt sem kaptad meg? Michael: Csekk? - Ja, az. Sajnálom. Ezúton nyugtázom. Irene: Miért hazudtál nekem? Michael: Nevezd aminek akarod. Nem olvastam el a levelet - és megfeledkeztem a csekkről. Arthur: /figyelt a beszélgetésre/ Azt-akarod mondani, hogy a szeretőidet Irene férjéhez küldted pénzért? Irene: Arthur, igazán - az ég szerelmére! - Nem szóltam volna semmit... Arthur: Utoljára kérlek, menj el. Michael: Vagy hivod a rendőrséget? Arthur: Igen! Kerüljön bármibe. Michael: Seramibe se kerül. Megyek saját jószántamból ... /Felveszi kacatját. Amint-magára veszi, Irene az oldalzsebből orvosságos üveget huz elő./ Irene: Ezt ne felejtsd itt. Michael: Add ide! Arthur: Mi az? Irene: /Michael kezébe adja/ Tedd el. Jó, ha van - nipt egy kézszorítás. Arthur