Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 28 Arthur: Azt jelenti ez, hogy te nem ... Irene: Igen. Azt. Arthur: És az a sok háborús történet - az sem igaz? Irene:- De, az igaz. De úgysem értenéd. Ülj le és irj. /Az asztalhoz, irataihoz vezeti. Visszamegy Michaelhez, aki egy széken ül, előrehajolva. Megfogja mindkét kezét./ Bocsáss meg, kis testvér. . ichael: /'felmosolyog rá/ Drágám ... Irene: Miért kell hazudnod és dicsekedned? Olyan butaság. Michael: bzokás/azt hiszem, minden emberi gyengeségből a hiúság hal meg legnehezebben. Irene: Nem hiúság - öncsalás. Michael: Igazad van. Majdnem elhittem, hógy megtettem. Irene: Tudom. Michael: De nem birtam, amikor láttam, hogy erőszakhoz kell folyamodnom - pedig nagyon könyörgött érte. >.rért nem birtam? Mit számit, eggyel több vagy kevesebb - tucatszámra láttam embereket meghalni. De ki volt feüeLős a halálukért, én vagy másvalaki - nem tudom már, minden összekeveredett. Az ember csak akkor látja, hogy mi történik, ha kivülről nézi. Ha valamiben benne van és ugyanakkor látja, hogy mi történik, akkor nincs is igazán benne - akkor kétfelé szakad. Hány asszony volt a tied, mennyi szeszt ittál, anélkül, hogy kidőltél volna, hányszor vágtak meg - dicsekszel az ilyenfajta dolgokkal, hogy elmenekülj önmagadtól, hogy hazugsággal találj kiutat. Irene: Keserűen vádolsz másokat - káromolod az Istent, akiben nem hiszel. Michael: És az életet, amiben szintén nem hiszel - és a sorsot. Én vagyok a sorsom irányitója - a lelkem kapitánya.-Ezt mondják, de nem igaz - senki sem mer ilyen felelősséget magára venni többre van szükségünk, mint önmagunkra .... Irene: Miért nem egy nőre? Michael: Gyűlölöm a nőket - nem, nem téged. Sem az anyámat. De a többit mind gyűlölöm. Lefekszem velük, mert nem tudok aludni. Mindig megadom nekik, amit akarnak és ezért nem felejtenek el egykönynyen. De gyűlölöm őket. Csak ugy emlékszem rájuk, mint egy csomó vonagló fehér lábszárra ... Fehér kések erdeje, amely darabokra vág engem ... Irene: Most megint hazudsz. Michael: Nem, Nem én. Ez nekem igazság, Irene: Tudom, hogy sok nővel volt dolgod. Ilyen voltál már mint kisfiú, még ha megvetően mosolyogtál is rájuk - igen és rám is de én azért csodálatosnak tartottalak - különösen, amikor a