Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 26 ­Irene: Iáig. Utána mindig fel-alá járkált és hangosan beszélt hozzá. Ébren feküdtem és hallgattam. /Michael hallgat./ De ne válj meg az illúziódtól. Álmodj tovább az anyáról, akit nem is is­mertél. /Arthurhoz, aki iratai felé fordult./ És te ... te csak imádd tovább a szentélyben a magad-alkotta bálványt. Csak egy szegény öreg ember, aki meg fog halni. És már többé nem segithetek rajta ... /Fent most minden elcsendesedett./ Arthur: Most nem szentélyekről és bálványokról beszélünk, hanem egy ember élete munkájáról. Ha egyáltalán valamit is tudnál róla, megértenéd, hogy ő minden kritikán felül áll. Nem vagy rá mél­tó, hogy a nevét kiejtsd. Kötelességemnek fogom tekinteni, hogy összegyűjtsék mindent, amit irt és megőrizzem az utókor számára. De most nyugalomra van szükségem. Sürgős munkám van. Michael: /válla felett benéz az iratokba/ Ez egy vádirat? Mit akarsz tenni - mindenkit halálraitéltetni, vagy olyan kedvező Ítéle­tet hozni, amilyent csak lehetséges? Mit kiván a társadalom ebben a pillanatban? Arthur: Ha valaki számára halálbüntetést kértem, akkor az nem ember volt, hanem vadállat*­Michael: Mi egy ember? Van merszed meghatározni? Te magad ember vagy? Vagy az ott fenn? Vagy én? A háború alatt a tengeren voltam, milliók haláláért vagyok felelős. Két embert megöltem egy uszó gerendán - és egy nőt az Bast End-en. Ember vagyok vagy vadállat? /Arthur megpróbál ugy tenni, mintha ott sem volna./ Félsz meghallgatni? Félted a feddhetetlen logikádat? /Figyeli "a papiron mozgó tollat./ Kis logikus jelek - nézd, hogy mozog­nak. Mint a légylábak. - Az irott szó ... ! Arthur: /tanácstalan mozdulatot tesz a szemüvegével/ Irene ­Irene: Gyere ide, Michael. Michael: /felé fordul/ És te! Ember vagy, vagy vadállat? - Őnagysága férje még mindig sok pénzt keres? Annyit, mint a háború alatt? Irene: Kérlek, hagyd ki ebből Adamot. Michael: Ó, persze, elfelejtettem, ő szent - mint a meglévő jogrend. A pénz, - amely szaporodik, inig a piaci helyzet változik, - ba­rát vagy ellenség - fehér vagy fekete ... Mindegy - a küzde­lem számit. Miért nem került vád alá? /Arthurhoz fordul, anél­kül, hogy választ várna./ Miért nem jelentették fel a férjét mint háborús nyerészkedőt? Felelj, ha tudsz. Irene: Csillapitsd le, Arthur. Próbáld megérteni ... Arthur: Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom érteni. Nem az én hibám volt, hogy a férjed nem került vád alá. /Fel­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom