Strozzi, Tito: Játék és valóság; Fordította: Garami Ferenc; Q 331

Ugy leterítem a két kamarását, Hogy eszük őre, az emlékezés, Puszta hoz lesz, s agyuk tartálya csak Üres lombik: s ha majd, elázva, disznó álmukban félholtan fetrengenek: ' A védtelen Duncan real ,te meg én Mi nem tehetünk ?! S ait nem foghatunk Részeg tisztjeire ? MACBETH Csak fiút szülj ; A te fékezhetetlen anyagod csak Férfit teremthet ! LADY MACBETH bevérezzük a m Két alvót a szobában és az ő T rüket használjuk: s nem lesz-e biztos, Hogy ők tették ? Mást hinni is ki merne , Amikor majd jajveszékelni kezdünk A halott felett ?! / Tolja Macbeth-ot a háló felé ./ MACBETH • . Minden poreikáa,felajzott

an készül a szörnyű tettre, Jöjj és mosolyogj, tervünket takard el: Hazug sziv sikeréhez,hazug arc kell. LADY MACBETH - H ;.' Ami mámoruk volt, nekem erőt ad, S tüzet, mi őket kioltotta, Pszt! Csönd • Csak a kuvik, a gyászos őr, rikoltott Szörnyű jóéjszakát, - Már bent van. - Az Ajtók nyitva. Tisztét gúnyolva horkol A két kamarás: megfűszereztem az Italukat, hogy élet és halál Verseng most értük. ."••,'•-'•'/; MACBETH • . " /a hálóból/: Mi az ? Ki van itt ? LADY MACBETH Jaj fölébredtek, és semmi se történt ? Tőreiket odakészítettem , Még kellett látnia . MACBETH , / /ki-jön a hálóból, mindkét kést kezében tartva/ V Elvégeztem. Hallottál valamit ? LADY MACBETH Csak kuvikszót és tücsökcirpeiést