Strozzi, Tito: Játék és valóság; Fordította: Garami Ferenc; Q 331

-24- ••;-. •'. ' • •• meg., ä.; teát* .'azután-; 'átvesszük a Macoethet LESLIE' ^ - a Hagyd a ár azt a teát 1 De a Kae'beth-re szükségem van. Különösén arra- a jelenetre,amikor Macbeth még gyötri magát ^hogy rokonát és urát Duncan királyt és fiait legyilkolja s csak a felesége nagyravágyása és ereje, és nea utolsó sorban Macbeth, felesége iránti szerelne ad neki ehhez . elhatározást. Légy szives a kabala kabátomat. Én nőst beaegyek a lakomára, te pedig jobb I.-ről jössz. /Hangulatvilágit ás ./ • LESLIE -MACÜEEDH » / ilgy pillanatra kimegy és sár ugy jön vissza, mint Macbeth/: Volna csak neg, mihelyt s.e gvah, szeret mén Hogy hamar meglegyen; ha a halál Hálót vethetne a továbbiakra' S kifogná a sikert; ha egy döfés Volna minden a mindeneinek vége, itt Csak itt, ezen a múló zátonyon Sánnáa a túlvilágot ! De ilyenkor Már itt elér a biró; alig adtuk A véres leckét,rögtön visszavág A tanítóra: a szigorukezü Igazság velünk itatja ki a Méregpoharat. - C-t itt két jog őrzi: Először,hogy rokonon és uras, /Két nagy tilalom/: s aztán: ő a vendég : El'kéne zárnom előle a gyilkost, Femhogy magam fenjek rá kést ! Meg aztán Ez a Duncan olyan szelid király volt. Tisztében oly hü, hogy erényei Trombitanyelvü angyalok gyanánt Zúgnának vad bosszút a'gyilkosára ; S a részvét,mint viharon vágtató Csupasz gyermek, vagy mint láthatatlan Levegő hátán egy égi kerub, Mindenkinek szemébe kürtöli A gaztettet,hogy könybe ful a szél. S a tervemet se sarkantyúzza aás, Hint a becsvágy, amely tul nagyot ugrik S át'bukilr a nyergen. /Katherine felkelt és lassan eléje ment ./ Mi az ? Mi történt ? LADY MACEETH A vacsorának mindjárt vége lesz ! Miért jöttél ki ? MACBETH ' V .