Strozzi, Tito: Játék és valóság; Fordította: Garami Ferenc; Q 331

LESLIE '...de éh ... neu vagyok rá kíváncsi . /Négy darabra tépi a levelet és a papírkosárba dobja. Visszamegy az asztalhoz, leül Katherinevel szemben./: Hogy ment az előadás tegnap ? KATHERIKE Köszönöm rosszul. Nagyon ideges voltán. LESLIE A beszélgetésünk miatt ? KATHERINE Amiatt is . LESLIE És még mi miatt ? KATHERINE /fojtott ingerültséggel /.: Ha nem akarod,hogy a tegnapi jelenet megismétlődjék, hagyd abba eszt az átkozott nyomozói stílusodat.Hagyj békén. Érted ? Hagyj békén . LESLIE Bocsáss meg ... aggódom érted. Ehhez jogoa van ! Nem ? KATHERINE Igyunk egy csésze teát ... utána átvesszük a szerepet. Nyugalomra van szükségem.' Tegnap alig bírtam játszani. LESLIE Szegénykém. Hogy sajnállak. Ráadásul még ez a hosszú ut a színháztól hazáig. Egyedül ... a sötétben ... KATHERINE /Erősen ránéz Lesliere,aajd ártatlanul/: Nagyon jót tett nekem ez a kis esti séta. Legalább kiszellőzteu a fejea. Szinte jólesett a magányos, sötét kis utcákon járkálni, a reflektorfény után . LESLIE /kis szünet után/: A sötétben ... egyedül ! KATHERINE /Mintha nea hallotta volna /: Jóságos Isten .... a tea ! Már biztos elpárolgott a viz ... /kiszalad / LESLIE /kezébe temeti arcát /: Ha nea tud róla, akit megraboltak, Ne szólj neki és meg sem is rabolták boldog volnék, ha egész táborom ízlelte volna édes tagjait , -csak én ne tudnám'! Békém, nyugalmam ... Isten veletek ! Kócsagtollas had, büszke háború , Mely becsvágyunk erénnyé nemesíti, Ég veletek ! Ti pezsgető dobok, Rivalló kürtök,metszőhangu sipok,