Matkovics, Marijan: Héraklész; Fordította: Garami Ferenc; Q 298

HÉRAKLÉSZ Azt kérdezed milyen jogon ? Kinek van több joga mint nekem,hogy életem hazugságáról igazat beszéljek !? Hát ki volt az, aki alávetette magát apámnak, Amphitryonnak, dicsőség hajhászó ambicióinak, aki e beteg ambició miatt eltitkolta apaságát és hagyta magát felszarvazni. Ki volt az, aki az első öntudatos pillanatától fogva ezt a szörnyet megteremtette, amely előtt ma az egész Héllasz térdreborul ? Én vagyok ! Én a csaló, a hazudozó ! - Ez az én müvem ! - És azt kérded, hogy milyen jogon ? DÉIAN. Egy szót sem értek aboól, amit mondasz ! Egy szót sem ! HÉRAKLÉSZ Éppen ezért mert' nem érted, amit mondok,nem tudod felfogni azt a borzalmat amely bennem él. Ha tudnád mit jelent egy képmás árnyékában élni, aki egyáltalán nem hasonlit rád ,de akiben mindenki téged lát. Saját életed nélkül élni, saját müveid nélkül,megöregedni az ifjúság hazugságaiban, Nem, te ezt nem tudod felfogni,mert te is e hazugságok büv- . körében élsz és mind ez amit most elmondok félrebeszélésnek tűnik. Hagyjál, Déianeira, hagyjál és álmodozz a te Héraklészodról,a hősről, a kéjencről, a sok hőstett véghezvivőjéről, a mindenhatóról,mert ő róla csak álmodozhatsz - a tényleges életben. Héraklész egy tehetetlen öreg, aki tényleg nem érdemli meg szerelmedet, s legkevésbbé a csodálatodat. Egy öregember minden hőstett nélkül - de egy halom őrült,esztelen gyilkosággal - , tulajdonképpen egy koldus a halál kapuja előtt ! DÉIAN. /felindultan/: Tényleg félrebeszélsz, Héraklész, fantáziálsz ! Neked lázad van ! Őrület és istenkísértés van a szivedben ! Te halhatatlan beszélsz a halálról, te Zeus fia koldusnak kiáltod ki magadat....te.... HÉRAKLÉSZ /megszakitja,dühösen/: Elég ! Hagyd abba ! Legalább most, amikor magunk vagyunk, nem szükséges hogy ezeket a buta szerepeket játsszuk,amelyek miatt már sokan életüket vesztették - legutóbb ez a trójai kislány ma reggel. - /Kitör belőle a nevetés/: Zeus fia !? Zeus fia !? Hát az utolsó vásári komédiásnak, aki egész nyomorúságos életében a közönséget szórakoztatta, nincs joga ahhoz hogy öreg napjaira, négy fal között, levegye a komédiás álarcot ? Mondd ,Deianeira ! Még ezt is megtiltod nekem nekem, aki most sokkal nagyobb elhatározáshoz gyűjtök erőt magamban DEIAN. Milyen elhatározásokhoz, Héraklész ? - /hallgatás/: Te hallgatsz ? Igen a hallgatásod az, amellyel már hónapok óta védekezel ellenem, amelyben lolé-ról ábrándoztál, és amelyben ezek a gondolataid megszülettek melyek előttem és minden élőlény előtt érthetetlenek ! Lehet hogy csak asszony vagyok, aki szeret, aki féltékeny, aki érthetetlen,