Giraudoux, Jean: Siegfried; Fordította: Szántó Judit; Q 291

24. Genevieve /Robineau felé fordulva/ Oh? Robineau Igen! Genevieve Jacques-ről? Zelten Igen, Forestier-ről... Beszélhetünk róla? Nem fog ez önnek fájdalmat okozni? Genevieve / nagyon egyszerűen, szeliden/ Beszéljünk Forestierről. Megtalálták a holttestét? Azt akarják, hogy én agnoszkáljam? Mit mondtam vou Zeiten ur ! Miért néz igy rám? Zelten Mindig elbűvöl, ha olyasvalakivel találkozom, aki egy komoly eseményre a megfelelő hanggal és mozdulatokkal készül fel. Genevieve / szinte mosolyogva ül le az álló Zeiten és Robineau közé/ Igen, tudom, mondták már nekem. Teljességgel alkalmas Mgyok rá, hogy méltóképp fogadjam a fiam vagy az anyáin halálhirét, vagy apám hat.

lis csődjét.... A szerencsétlenség, az igazi szerencsétlenség az,hogy aha nem voltak se szüleim, se gyerekeim. A tragédia nem tud szerződtetni engem Énbelőleia vidám Phaedrelenne; Phaedra mostéhafiu, féj és erkölcsi gátlások nélkül. A végzetnek nem sok dolga marad. Zelten És Forestier? Genevieve Hiszen rél van szó ... Két éven át szeréttük egymást, 1912-től 1914-ig. Azt lehetett volna hinni, hogy én